Kategória: módszer

Mi történik ezen a képen? – vizuális gondolkodási stratégiák

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák (Visual Thinking Strategies, VTS) egy amerikai pedagógiai módszer, amelyet egy kognitív pszichológiával foglalkozó kutató, Abigail Housen, és egy múzeumpedagógus szakértő, Philip Yenawine közösen fejlesztett ki.

Housen kutatásának középpontjában az esztétikai vizsgálat fejlődése állt, többezer interjú során öt fejlettségi szintet különített el:

  1. „listázó” (érzékek, emlékek, asszociációk – történet konstruálása)
  2. konstruktív (megfigyelésen alapuló rendszerezés, értékelés a valószerűség foka alapján)
  3. rendszerező (művészettörténeti tényeken alapuló kategorizálás, beazonosítás)
  4. interpretáló (személyes találkozás, kapcsolódás a képpel, reflexiók, élmények, tapasztalatok)
  5. re-kreatív (hosszú képnézési tapasztalat, a személyes reflexiók és a háttérismeret összekapcsolása, elmélyülés)

A pedagógiai módszer ennek alapján a vizuális műveltség (visual literacy) meghatározásán alapul, Yenawine szerint:

„jelentés megtalálásnak képessége egy képen. Számtalan készséget foglal magában, a képen szereplő elemek azonosításától a többrétegű, kontextuális, metaforikus és filozófiai szintekig. Sokféle gondolkodási készséget mozgósít: személyes asszociációk, kérdezés, spekuláció, elemzés, tények azonosítása, kategorizálás. Ezen a területen az objektív és a szubjektív megfigyelés egyaránt fontos.”

A módszer jelentősége, hogy a kritikai gondolkodás készségeit fejleszti, arra készteti a résztvevőket, hogy saját élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket mozgósítsák, elmélyült gondolkodásra tanít. Éppen ezért a módszer a médiapedagógiába is könnyen integrálható.

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák módszere maga (látszólag) nagyon egyszerű, a lépések a következők:

  1. A tanár kivetít egy képet.
  2. A gyerekek egy percig figyelmesen vizsgálják a képet.
  3. A tanár felteszi az első alapkérdést, majd facilitálja a beszélgetést a többi kérdés segítségével.

A három VTS kérdés a következő:

Quint Buhholz: Einstein meets Monroe, 1986.
  1. Mi történik ezen a képen?
  2. Mit látsz a képen, amiből ezt leszűrted?
  3. Mit láthatunk még?

Látható, hogy a kérdések nagyon nyitottak, és körkörös visszatérést tesznek lehetővé. A tanár feladata a beszélgetés facilitálása. Érdemes (semleges módon) megismételni, kihangosítani a kommenteket, rámutatni (vagy kinagyítani) a kép azon részét, amelyről a beszélgetés folyik, összekapcsolni, keretezni a tanulók megjegyzéseit.

A tanulók feladata, hogy megfigyeléseket tegyenek, beszéljenek a megfigyeléseikről, ötleteiket bizonyítékokkal támasszák alá, meghallgassák mások véleményét és megvitassák a különféle interpretációkat.

A módszert most elsősorban a 11-12-es médiaórákon használom, ahol minden héten megnézzük és megvitatjuk a New York Times tanulási hálózatának akutális What’s going on this picture? képét, illetve megnézzük az előző heti feladat megoldását.

 

 

 

 

Médiaélmények – Hogyan beszélgessünk gyerekekkel filmekről?

curtain-812227_1920

Médiaélmény, élményfeldolgozás

Az információs és kommunikációs társadalomban felnövő gyerekek élményvilágának fontos része a média. Folyamatosan találkoznak médiaüzenetekkel, saját szabadidős tevékenységük nagy részét pedig a médiafogyasztás, médiahasználat (kicsiknél leginkább a filmnézés és a játék) teszi ki.
Ahhoz, hogy értő, tudatos médiafogyasztóvá váljanak, már az óvodás, kisiskolás gyerek médianevelésére is szükség van.

Nagyon fontos, hogy a szülő vagy pedagógus ne hagyja magára a gyereket ezen a területen sem; de feladatuk nem merül ki a megfelelő tartalom kiválasztásában (és a nem megfelelő tartalom szűrésében), és az optimális képernyőidő megítélésében (és a korlátok kijelölésében).

A médiafogyasztás időbeli és tartalmi feltételeinek meghatározása mellett a legfontosabb feladat a médiából származó élmények, vagyis a médiaélmények feldolgozásának segítése. A médiaélmények befogadása és feldolgozása (az olvasott mesékhez hasonlóan) alkotófolyamat, amely a fantáziát használja, a folyamat része a reflexió lehetősége is. A médiaélmények a gyerekek spontán játéka során is sokszor megjelennek a médiaélmények rajzok, szerepjátékok formájában, a felnőtt, illetve az iskola ezen folyamatok tudatosabbá tételében segíthet.

A médiaélmények feldolgozása számtalan módon történhet, a legfontosabb azonban, hogy mindig a gyermek saját élményeiből induljon ki, és célja – a hogy a nevelésnek általában – a folyamatos párbeszéd a gyermekkel a világ (ezen belül a média által közvetített világ) befogadása, átélése, értelmezése érdekében.

Médiaélmény-feldolgozás beszélgetéssel

Ennek a bejegyzésnek a témája a médiaélményről – ebben az esetben a filmekről való beszélgetés, mint a médiaélmények feldolgozásának egyik legalapvetőbb területe; a beszélgetés az élményfeldolgozás más területein is fontos lesz majd – ha érdeklődéssel közelítünk a gyerekek médiaélményeihez, segítséget nyújtunk nekik az élményfeldolgozásban, illetve a kritikus, tudatos médiahasználat kialakításában. A biztonságos, elfogadó légkör megnyitja a párbeszéd és az élményfeldolgozás lehetőségét. A párbeszéd azt is jelenti, hogy a felnőtt partnerként vesz részt a beszélgetésben, saját élményei, reflexiói is a beszélgetés részét képezik. A párbeszéd az első lépés a tudatosítás útján; a felnőtt kérdései mintát, értelmezési szempontot adnak a gyereknek, megmutatják, hogyan tegyenek fel maguk is jó kérdéseket, elindítja őket a kritikus gondolkodás útján.

A beszélgetés lehetőséget nyújt a történet, szereplők, konfliktusok, a filmnyelv elemei, a médiaszövegekben (filmekben) megjelenő értékek, nézőpontok tematizálására, mindazokra a területekre, amelyek a médiaelemzés kulcskérdéseire vonatkoznak.

A közös filmnézés nagyon jó bevezető lehetőséget nyújt a médiáról való beszélgetésre. A film a felnőttek számára is ismerős, otthonos terület, a filmnézés pedig remek közös tevékenység, amelyet érdekes beszélgetés követhet.

A közös filmnézés spontán élményén túl a beszélgetés elindulhat úgy is, ha a gyerekek számolnak be saját élményeikről; ha pedig a tanár ismeri ezeket az élményeket, építhet is rájuk akár egy tanóra keretében is.

A médiaelemzés kulcskérdéseivel később részletesen is foglalkozom majd, most három friss filmhez kapcsolódóan mutatok be néhány kérdést, lehetséges beszélgetésirányt. A végtelen számú lehetséges kérdéscsomagból úgy mutatok be néhányat, hogy a mögöttük lévő médiapedagógiai szemléletmód, tudás is megjelenjen.

Példák

A dzsungel könyve

Zootropolis – Állati nagy balhé

Star Wars VII – Az ébredő Erő