A digitális műveltség sokrétű és nehezen meghatározható fogalma mellett a külföldi szakirodalomban meg- megjelenik a magyar nyelvre nehezen fordítható digital fluency fogalma.
A digital fluency egy metafora – a nyelvtudás analógiáját használva különböztet meg különböző színtű (mondhatnánk: alap-, közép- és felsőfokú) „digitális nyelven beszélőket”. De mit jelent vajon a nyelvtudás szintje a digitális műveltség világában?
A digitális műveltség tudásszintjei
A digitális műveltség ezen modellje tehát fejlődésközpontú: a digitális műveltség készségeit egymásra épülő tudásszinteknek képzeli. A három szint a készségek, a műveltség és a „folyékony beszéd” szintje. A szintek közötti különbség nem a technikai jártasságban, hanem a kritikai gondolkodás szintjében van.
- A digitális készségek ebben az esetben az alapismereteket jelenti, a digitális kommunikációval való ismerkedés belépő szintjét, az első lépéseket, vagy – hogy a nyelvtanulás analógiájánál maradjunk, az első, egymás mellé rakott szavakból álló mondatot. Tehát képesek az eszközök technikai szintű alkalmazására.
- A második szint, a digitális műveltség definíciója: “az információs és kommunikációs technológiák használata a hozzáférés, értékelés, létrehozás, kommunikáció (megosztás) területén”; röviden azt jelenti, HOGYAN használjuk a digitális eszközöket és MIT tegyünk vele. A digitális műveltség szintjén lévő felhasználó számára azonban még mindig kérdés, mi a következő lépés.
- A magas szintű digitális nyelvtudással rendelkező felhasználók viszont felkészültek arra, hogy hatékonyan értelmezzék az információt, jelentéseket tárjanak föl, tartalmat hozzanak létre, tudást konstruáljanak és a gondolatokat osszanak meg. A HOGYAN-ról tehát a hangsúly áttevődik arra, hogy MIKOR és MIÉRT (milyen célból) használjanak meghatározott eszközöket és módszereket. A „felsőfokú” beszélő arra is képes, hogy új jelentéseket hozzon létre, ezzel katalizálva az olvasás folyamatát. (Ha megtanulsz írni és olvasni, számos egyéb dologra is képes leszel.)
Robert Schuetz ezt a következő példával világítja meg: egy digitálisan művelt diák, ha ismeri a Power Pointot, tudja használni a Google Slides-ot is. Egy digitálisan folyékonyan beszélő diák viszont megfontolt döntést tud hozni azzal kapcsolatban, hogy mikor melyik eszközt válassza: ha prezentációját a blogján (is) akarja publikálni, akkor a Slides-ot kell választania, mert az képes webes változatban is menteni, elérhetővé teszi a html-kódot, azaz olyan verziót hoz létre, amellyel a prezentáció beágyazható a blogba: ezzel a módszerrel mindig a prezentáció legfrissebb változatára mutat majd, és az olvasóknak nem kell elhagynia az oldalt, hogy megnézhesse a plusz információkat.
A digitális készségek „nyelvvizsgája” három területet mér;
- digitális – technikai professzionalitás: megérteni, kiválogatni használni a technológiát és a technológiai rendszereket
- digitális műveltség: a kognitív és intellektuális képességek: hozzáférés, megértés, létrehozás, részvétel
- szociális tudás: kapcsolatba kerülni és kommunikálni másokkal
Digitális szakadék – ahol nem számítunk rá
A digitális szakadékról szóló elemzések legtöbbször az eszközökhöz való hozzáférést vizsgálják, vagy a generációk közötti különbségekről beszélnek. Azonban ahogy az új generációk felnőnek, és a technológia egyre olcsóbbá, elterjedtebbé válik, a legnagyobb különbség nem az elérés, hanem a magas szintű használat területén lesz. Félő, hogy a technikai szakadék csökkenésével is csak egy kisebb réteg lesz “felsőfokú” használó, a “fluency gap” megmarad. A médiapedagógia ennek a szakadéknak az eltüntetésén dolgozik.
További olvasnivaló:
http://langwitches.org/blog/2013/02/18/skilled-literate-fluent-in-the-digital-world/
http://www.rtschuetz.net/2016/03/two-minute-tech-digital-literacy-or.html
Rethinking Learning in the Digital Age