A függőség egyik legfontosabb jellemzője, hogy a függő személy nagyon sokáig nem ismeri fel/el, hogy viselkedése, tevékenysége már nem természetes. Fokozattabban igaz lehet ez az „újfüggőségekre” – a technológia rohamos változásával, az eszközök térnyerésével, ubikvitásával (mindenütt jelenlévőségével) nehezen érthető, definiálható, hol kezdődik a használatnak az a foka, amely már függőségnek tekinthető. Egy olyan társadalomban, ahol mindenki használó, nagyon nehéz meglátni, mikor kell változtatni.
Kontroll, bátorság
Az újfüggőséget – vagyis a digitális eszközöktől való függést – két fogalom mentén definiálom hangsúlyozva, hogy itt és most nem a pszichiáteri beavatkozást igénylő, súlyos függőségekről beszélek, hanem azokról, amelyeken koncentrációval, önfejlesztéssel mi is változtathatunk. A függőségnek ezt a szintjét kontrolállhatatlansággal illetve a digitális eszközökkel kapcsolatos félelmek, szorongások megjelenésével kapcsolom össze.
Csak még egyszer megnézem, mi történt a Facebookon, milyen értesítéseket kaptam LinkedIn-en, milyen lesz az időjárás délután, mit küldtek Instagramon, vagy megjött-e már az a számla. Addig nem indulok el, nem főzök ebédet, nem baj, hogy közben vezetek, mindjárt válaszolok – vagy nem.
Amikor gyerekek médiahasználatának szabályozásáról beszélünk, a legfontosabb szempont a képernyőidő korlátozása. Úgy tűnik, felnőtteknél is szükség van erre, a leleményes alkalmazásfejlesztők számos olyan szülői felügyelet (parental control) alkalmazással álltak elő, amelyekkel a saját eszközünkön is beállíthatjuk az elérési időt. Ez azonban nem elég – az irányítás a felhasználónál kell legyen, nem az eszköznél. Ugyanazokat a tanácsokat, amelyeket a gyerekeknek adunk, a felnőttek is megfogadhatják; száműzni a telefont, tabletet az étkezőasztal és az ágy mellől, és tartani „kikapcsolt” időszakokat. A kontroll visszaszerzésének első lépcsőfoka azonban a tudatosítás – a szülők előnyben vannak, hiszen a gyerekek – mint sok másban is – tükröt tartanak nekik.
A tudatosításban sokat segíthet, ha felismerjük magunkon az alábbi félelmek, tünetek némelyikét.
Fantomrezgés
Amikor úgy érezzük, hogy a telefon rezeg a zsebünkben, és elővesszük, hogy megnézzük az üzenetet, de nem érkezett semmi, úgynevezett fantomrezgést (Phantom vibration syndrome) tapasztalunk. A jelenséget az utóbbi években több kutatócsoport is tanulmányozta Amerikában, úgy tűnik, a mobilhasználók kétharmada tapasztalt már ilyet. A fantomrezgés nem klasszikus hallucináció (még az sem, ha a telefonunk csengőhangját véljük hallani), inkább valamiféle félrehallás (pareidolia). Mindenestre jelzi azt a rendkívül érzékeny, intim viszonyt, amely a telefonhoz köt bennünket. Az átlagos felhasználó egyébként nagyjából hat és fél percenként, vagyis naponta mintegy 150 alkalommal nézi meg a telefonját.
Nomofóbia
A nomofóbia (no mobile phobia), vagy a mobilnélküliségtől való félelem szintén sokunk számára ismerős lehet, és számtalan formát ölthet. Kiborulunk, ha nincs térerő, vagy lemerül az akkumulátor, akadozik a mobilnet vagy egyszerűen otthon (vagy nem tudjuk hol) hagytuk a telefont. Félünk attól, hogy nem érnek el minket, mi nem érünk el senkit, esetleg senki nem is akar elérni minket… A nomophobia.com négy alapvető félelmet különít el: a töréstől, elvesztéstől, ellopástól és a telefon kihasználatlanságától való félelmet. Ugyanezen az oldalon kitölthetünk egy nomo-tesztet, ha aggódunk azon, hogy nomofóbiásak vagyunk, és elolvashatjuk nomofób sorstársaink coming out-jait is.
A nomofóbiával kapcsolatban több tudományos kutatás is készült, egy az Iowai Egyetemen, amelyhez tartozik egy húsz kérdéses nomofóbia-kérdőív is. A kutatás eredményei itt olvashatók. Egy másik kutatás során, Kaliforniában egy csapat egyetemistán azt vizsgálták, hogyan nő a feszültség olyan helyzetben, amikor nem használhatják a mobiljukat (ha náluk lehet, illetve ha nem), miközben stressz-szintet mérő teszteket oldottak meg.
Íme, a nomofóbia (vagyis mobileszköz-függőség) 20 kérdéses tesztje:
Döntse el, mennyire igazak az alábbi állítások Önre! (1 – nagyon nem értek egyet – 7 – nagyon egyetértek)
(A tanulmány szerint az 5 fölötti érték felvetheti a nomofóbia gyanúját.)
- A mobiltelefonomon folyamatosan elérhető információk nélkül kényelmetlenül érezném magam.
- Dühösnek érezném magam, ha nem nézhetnék utána bárminek a telefonomon.
- Ha nem érném el a híreket (vagy az időjárást, eseményeket) a telefonom, idegessé válnék.
- Dühítene, ha nem használhatnám a telefonomat ott és akkor, amikor szeretném.
- Megijesztene, ha lemerülne a telefon akkumulátora.
- Ha elfogyna a pénz a feltöltőkártyás telefonról, vagy túllépném a havi limitet, pánikba esnék.
- Ha nem lenne térerő, wifi vagy adatforgalom, folyton azt nézném, mikor jön már vissza.
- Ha nem használhatnám a telefonomat, elveszettnek érezném magam.
- Ha egy ideig nem nézhetném meg a telefonomat, vágyat éreznék rá, hogy megtegyem.Ha a telefonom nem lenne velem…
- Aggódnék, mert nem tudnék bármikor beszélni a családommal vagy a barátaimmal.
- Aggódnék, hogy a családom/barátaim nem tudnak elérni.
- Ideges lennék, mert nem tudnék hívásokat és sms-eket fogadni.
- Ideges lennék, mert nem tudnék a családommal és a barátaimmal kapcsolatban lenni.
- Ideges lennék, hogy mi van, ha valaki el akar érni.
- Ideges lennék, mert megszakadt a folyamatos kapcsolat a családommal és a barátaimmal.
- Kényelmetlenül érezném magam, mert nem lennék tájékozott, mi történik a közösségi médiában.
- Ideges lennék, mert megszakadt a kapcsolatom az online identitásommal.
- Kényelmetlenül érezném magam, mert nem férnék hozzá a közösségi médiából származó értesítésekhez.
- Ideges lennék, mert nem tudnék az emailjeimre válaszolni.
- Furcsán érezném magam, mert nem tudnék magamal mit kezdeni.
FOMO
A betűszó az angol Fear of Missing Out (félelem attól, hogy kimaradunk valamiből, kihagyunk valamit) szószerkezetből származik. Ez a félelem okozza a kényszert, hogy folyamatosan ellenőrizzük a telefont. Ez teszi, hogy nem tudunk választani a számtalan felkínált lehetőségből, és rosszul érezzük magunkat a döntés miatt. A közösségi oldalak hírfolyamát, képeit nézve úgy érezhetjük, rajtunk kívül mindenkinek színes, érdekes az élete. Ez az összehasonlítgatás, illetve görcsös mindenütt ott lenni akarás a FOMO legnagyobb veszélye.
A FOMO-val kapcsolatban számtalan online teszt rendelkezésre áll, például ez.
Íme egy rövid és egyszerű FOMO-tesztsor (igennel vagy nemmel lehet válaszolni), innen:
- Felkelés után az első, lefekvéskor az utolsó dolgom megnézni a telefonomat.
- Úgy érzem, mások élete jobb és érdekesebb, mint az enyém.
- Még ha szabadságom vagyok, akkor is olvasom az emailjeimet, de nem válaszolok rájuk, hogy ne tudják meg, hogy olvasom őket.
- Óránként legalább négyszer megnézem az email, Messenger, Facebook, stb. értesítéseket.
- Az étteremben megnézem a telefonomat, amikor a partnerem a mosdóba megy.
- Mindig úgy érzem, hogy kimaradok, ha látom vagy hallom, hogy mások mi mindent csinálnak.
- Ha jól érzem magam, vagy valami érdekeset csinálok, fontosnak tartom online megosztani a részleteket.
- Ha szabadáson vagyok, akkor is figyelem a többiek közösségimédia-megjelenéseit.
0-3: FOMO -mentes, 4-5: az átlagosnál kicsit erősebb FOMO, 6-8: súlyos FOMO
A nem használt telefon
Nincs mindig a kezedben a telefon? De tudod, hol van, ugye? Máris kedved támadt elővenni, és egy kicsit foglalkozni vele. Egy kutatás szerint már a telefonunk jelenléte is zavar a koncentrációban, a hatékony feladatmegoldásban, eltereli a figyelmet.
Képernyő-függőség
Ne feledkezzünk meg digitális függőség eredőjéről, a képernyőfüggőségről sem. Gyerekekkel kapcsolatban gyakran beszélünk a képernyőidőről, sok felnőtt azonban maga sem képes betartani ezeket a szabályokat, kontrollálni a médiafogyasztást. Végezetül jöjjön egy videó, csak erős idegzetűeknek. Akit további részletek is érdekelnek a témval kapcsolatban, az iDisorder című könyvből tájékozódhat.
http://www.theonion.com/video/brain-dead-teen-only-capable-of-rolling-eyes-and-t-27225