Az online biztonság nagyon fontos téma azon szülők körében, akik aggódnak gyermekük felelős, tudatos, biztonságos internethasználatáért. Ha az iskolában beszélünk internetről, a biztonság akkor is az első helyen van.
A médiapedagógia egyik alapgondolata, hogy a média (így az internet is) önmagában nem káros vagy hasznos, így nem a védekezés, hanem a „felvértezés”, felkészítés, az online helyzetek kezelésére való képesség (empowerment) a legfontosabb cél. Erre szolgál az önálló, kritikai gondolkodás fejlesztése, a média működésének megértése. Az oktatás mellett azonban időről időre megjelenik a technikai jellegű védekezés lehetőségeinek vizsgálata is.
Hogyan védjük meg gyermekeinket a helytelen és veszélyes gondolatoktól? Hogyan kínáljuk őket életkoruknak megfelelő tartalommal, mégis lehetővé téve a szabad böngészést? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy olyan módon használja az internetet, ami hasznára válik?
Erre próbál választ adni a Google keresőmotorjára épített, de tőle független, angol nyelvű „gyerekbiztos” kereső, a Kiddle. A rendszer azonban nem tökéletes, és nagyon sok kritika érte. A rendszer oldalalakat, illetve keresőszavakat blokkol, így próbálja szűrni a nem megfelelő tartalmat, illetve előrébb sorolja a kifejezetten gyerekeknek szánt tartalmat (a ‘media’ keresőszóra a Common Sense Media oldalai, illetve a PBSKids Don’t buy it médiatudatosságra nevelő honlapjai jönnek be.) Természetesen – mivel ez egy egyetlen honlap – nem nyújt valódi technikai védelmet, viszont mutat egy lehetséges, új utat.
Az oldal szerkesztői három kategóriába sorolják a találatokat, ígéretük szerint egy keresőszóra adott (nagyjából) első három találat a szerkesztők saját válogatásának eredménye, kifejezetten gyerekeknek szánt tartalmak, a 4-7. találat egyszerű nyelvű, de nem kifejezetten gyerekeknek szóló honlap, míg az utána következők pedig biztonságos, de a gyerekek számára talán nezebben érthető oldalak.
A klasszikus hibákon kívül azonban (a ‘rabbit’, vagyis nyuszi keresőszóra gyilkos nyuszik és nyuszigyilkosok) jelentek meg egy teszt során – ilyen hibákat valószínűleg minden rendszerben lehet találni; azonban a média egy másik, elméleti szempontból sokkal jelentősebb hibát is feltárt, amely mélyen érinti a gyermekvédelem kérdését.
„De mi van akkor, ha a kereső megvédi a gyerekeket azoktól az információkról, amelyre kíváncsiak?” – hangzik egy másik cikk egyik alcíme.
A cikk arról beszél, hogy szükséges, hogy a gyerekek hozzájussanak az őket érintő kényes kérdésekről szóló információkról is, mint a menstruáció, a nemi erőszak vagy a homoszexualitással kapcsolatos kérdések. Az internet ugyanis remek lehetőség arra, hogy anonim módon, a szégyen érzése nélkül tájékozódhassunk bármilyen, bennünket érdeklő tartalomról. A kereső ezekre adott „ezek rossz keresőszavak” válasza erősítheti a szégyent, stigmatizálja azokat a gyerekeket, akik segítséget, támogatást keresnek.
A cikk megjelenése után néhány nappal a kereső finomított a kulcsszavakon, a mestruációra például már lehet keresni, és a nem megfelelő szavak (pl. ‘violence’ – erőszak) esetén pusztán annyit ír ki: ‘OOPS- try it again!’ (Próbáld újra!).
A Kiddle magyar keresőszavakkal is működik, de keresőként nem különösebben hatékony, és magyarul is letilt bizonyos keresőszavakat, nem igazán releváns találatokat ad, és egyes szavakra nem ad ki találatot.
Mindez felveti azt a kérdést, hogy mennyire hasznos és értelmes válasz ezekre a problémákta a technikai szűrés. A Kiddle megoldása nagyon szimpatikus irányban indult el azzal, hogy kifejezetten gyerekbarát tartalmakat mutat. Arra is példa lehet ez, hogyan kapcsolódhat össze a két szemlélet – a tiltás nélküli biztonság, és a felkészítés az önálló tájékozódásra, döntésekre az online világban.