A mai szülők teljesen meg vannak keveredve a számos, egymásnak ellentmondó, a média hatásáról szóló információval kapcsolatban – mondja Sonia Livingstone, a London School of Economics kutatója, aki harminc éve foglalkozik technológia és család kapcsolatával. Jeleneg a Parenting for a Digital Future (Gyermeknevelés a digitális jövőért) című projektet vezeti, amelyből kutatási adatokat és egy könyvet (The Class, 2016.) is publikált.
Az nprEd interjújában arról beszél, mennyire nagy szükség lenne arra, hogy a szülők a pozitív hozzáállást elősegítő üzeneteket, tanácsokat is kapjanak.
Néhány gondolat, példa a pozitív megközelítésre:
- Ha kilépünk az utcára, arról beszélünk, hogy moziba megyünk, vagy sétálni. Nem jegyezzük meg minden alkalommal: Ja, és vigyázz, el ne üssön egy autó. Az autóbaleset veszélye éppen annyira létező és valóságos veszély, mint a gyermekpornográfia vagy az öngyilkosság lehetősége az interneten, mégsem beszélünk erről folyamatosan.
- A szülők azért vásárolnak eszközöket és alkalmazásokat, mert azt gondolják, hasznosak és élvezetesek lesznek. Ne mindig azt kérdezzük: “Miért játszol ennyit ezzel a játékkal?” Inkább ezt: “Ez ennyire érdekes? Hadd nézzem, hogy csinálod?”. A családi, közös tévézés azért fontos, mert a képernyőn látottak lehetőséget nyújtanak a beszélgetésre. Akár olyan, kényes témák is szóba kerülhetnek, amelyekről egyébként nem beszélünk.
- A felügyeleti eszközök használata kényes kérdés; ha a szülő néha együtt játszik a gyerekével, és látja a képernyőn felbukkanó kéretlen pornóreklámokat, vagy idegeneket a gyerek ismerősei között, – ugyanúgy információt szerezhet, mint ha rendőrként viselkedne.
- Olyan bizalmi légkört kell teremteni, amelyben a gyerek oda mer jönni, és beszélni az internettel kapcsolatos problémákról, aggodalmakról.
További tanácsok, élményszerű, gyakorlati lehetőségek szülőknek: a Programok menüpontban.