Cél: védelem? Cél: felkészítés?

Mit gondolunk a médiáról?

Média és oktatás kapcsolatának vizsgálatakor megkerülhetetlen a média hatásának, különösen a média gyerekekre gyakorolt hatásának kérdésére. Az, hogy hogyan gondolkodunk a médiáról (médiaeszközökről, médiatartalmakról) befolyásolja azt is, hogyan viszonyulunk a tanórai médiahasználathoz. Elsősorban zavaró tényezőnek tekintjük, ami elvonja a figyelmet a tanulástól, vagy új lehetőségnek? Hogyan kezeljük, ha a diák az órán a feladat helyett/mellett facebookozik, vagy éjjel egykor küldi el a feladat megoldását emailben? A digitális médiával történő oktatás akkor válik igazán hatékonnyá, ha a tanár maga is érti és ismeri az újmédia működését és a mobilkommunikáció általános trendjeit, és a felmerülő tanítási helyzeteket a médiakonvergencia (az a folyamat, amelynek során a különböző tartalmak és platformok egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, ugyanaz a tartalom vagy alkalmazás több platformon is elérhető) vagy a média mindenütt-jelenvalósága (ubikvitás) szempontjából képes értelmezni (érthető jelenség az ágyból facebookozás).

Médiaoptimizmus, médiapesszimizmus

Ez a tudás határozza meg a média hatásairól való gondolkodást és az ehhez kapcsolódó pedagógusi attitűdöt is; a médiaoptimista megközelítés szerint az új technológia jobbá teszi a világot, megkönnyíti a kapcsolódást és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének eszköze lehet. A médiapesszimista megközelítés azonban veszélyforrást lát az új médiumokban: a hozzájuk kapcsolódó használati szokások, az életmód változása, a tudás új formáival a régi “értékek” elvesztése, az “elbutulás” veszélye. A médiapesszimista hozzáállás nem jelenti az új médiumok teljes elutasítását; az aggodalmak túlhangsúlyozása azonban a tudatos, élvezetes, önálló használat ellenében hat.

Védelem vagy felkészítés?

Ez a két gondolkodásmód jelenik meg a médiaműveltségről szóló diskurzusban is. David Buckingham Médiaoktatás című, 2005-ben magyarul is megjelent könyve szerint az első az úgynevezett “védőoltás-modell” (más szerzőknél “protekcionizmus”), célja megtanítani “különbséget tenni és ellenállni” a média felszínes és káros üzeneteinek. A médiát alapvetően veszélyes, gyerekeknek semmiképpen sem való felületnek tételezi. Az  ilyen megközelítés éles különbséget tesz a “hasznos”, “iskolai” célú és az értéktelen, felszínes szabadidős médiaeszköz-használat között. Szigorúan szabályozza a digitális  oktatás rendjét. E megközelítés azért különösen előnytelen mert nem vesz tudomást arról, hogy ez a fajta tanulás teljesen más fajta tanulási, információ- és tudásmegosztási struktúrákat igényel, hogy az okoseszköz mint médium a gyerekek (és a felnőttek) hétköznapi életének is része, és ezt a két részt nagyon nem szerencsés elválasztani; hogy éppen ez teremtene arra lehetőséget, hogy megszűnjön a (digitális) szakadék a gyermek iskolai és otthoni élete között, illetve kritikai gondolkodásra, mélyebb megértésre nevelne a hétköznapi médiahasználat során is.

A másik modell a felkészítésé: a média- (mobil)használókat nem elsősorban “megóvni” szeretné, hiszen a médiát a lehetőségek terepének tekinti; a médiatudatosságra nevelés célja ezek szerint “felkészíteni”, “felvértezni” (empowering) arra, hogy önállóan képesek legyen tudatos, felelős a médiahasználatukra vonatkozó döntéseket hozni, hogy jobban megértsék az őket körülvevő (média)világot, aktívabb részeseivé váljanak. A tablet, a mobiltelefon tehát a hétköznapi élet tárgyából a tanulás eszközévé válik, ezzel két különböző világot kapcsolva össze. 

A legfontosabb szempontváltás, amit a digitális oktatásban alkalmazhatunk, az – a médiapedagógiában bevettnek számító – megközelítés, amely a saját élményekből, a mindennapi használatból indul ki, és ezt az élményt alakítja a médiáról való tudássá.

Műveltnek lenni a digitális korban

digital literacy

Mi a digitális médiaműveltség?

A digitális médiaműveltség a (hagyományos, írásbeli) műveltség kiterjesztett változata, a kommunikáció bármelyik formájában a következő készségekek meglétét feltételezi: hozzáférés, elemzés, értékelés, létrehozás/alkotás, cselekvés/részvétel.

  • A médiaműveltség készségei képessé tesznek a kritikai gondolkodásra, hatékony kommunikációra, az aktív, cselekvő állampolgárságra.
  • A médiaműveltség – a hozzáférés, elemzés, értékelés, létrehozás, részvétel készségeinek gyakorlása a kommunikáció bármely formájában jellegénél fogva interdiszciplináris terület.
  • A médiaműveltség megkerülhetetetlen és valódi választ ad a folyamatosan változó, kifogyhatalanul bőséges és összetett digitális környezet és kommunikáció kihívásaira.

Miért van szükség digitális médiaműveltségre?

Ahhoz, hogy valaki sikeres diákká, felelős állampolgárrá, hatékony munkarővé vagy tudatos vásárlóvá váljon, folyamatosan fejlődnie kell; az egyre szofisztikáltabb módon informáló és szórakoztató média ugyanis az érzékelés számos szintjén befolyásolja gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket.

A mai információs és szórakoztató technológiák képek, hangok és szövegek rendkívül hatásos kombinációival szólítják meg közönségüket. Számos, a médiaműveltséggel kapcsolatos készséget kell fejlesztenünk, ha tájékozódni szeretnénk a médiaüzenetek világában, illetve ha magunk is médiaüzeneteket akarunk létrehozni.

Műveltnek lenni a digitális korban olyan készségek meglétét jelenti, amelyek támogatnak a kritikai gondolkodásban, és felkészítenek arra, hogy felelős döntéseket hozzunk az osztályteremben, a nappalinkban, az üzletekben vagy a szavazófülkében.