Felejtsd el a képernyőidőt – kapcsolódás az online generációhoz

A túlzott médiahasználat, a képernyőidő egyre fontosabb helyet foglal el a szülők (és a szakemberek) aggodalmainak listáján, felzárkózva a többi függőséghez.

 (Ryan Johnson for NPR)

A képernyőidő önmagában azonban nem lehet a médiahasználat mércéje (így az aggodalmak kizárólagos forrása). A kérdést ennél összetettebb kontextusban, az idő mellett a tartalom és az emberi kapcsolatok szempontjából érdemes végiggondolni. A z egészséges médiahasználat elsősorban a kontroll kérdésével függ össze, és tudatos döntéseket igényel, minden korosztálytól.

Jordan Shapiro, amerikai tudós, filozófus és a digitális oktatás szakértője. Miután egyedülálló apaként nevelte két kiskamasz fiát, maga is szembesült a digitális játék, oktatás, a médiatudatos nevelés kérdéseivel.

Frissen megjelent könyvében ( The New Childhood: Raising Kids To Thrive in a Connected World, ) azt a gondolatot képviseli, hogy a gyerekeinket nem kell óvni a digitális eszközöktől és a közösségi médiától, éppen ellenkezőleg, minél fiatalabb korban kell bevezetni őket ezek használatába, azonban a szülő aktív részvételével. Nem tiltani, korlátozni a digitális eszközök használatát, de nem bébiszitternek használni. Shapiro szerint ugyanis nem a képernyőidő, hanem a szülővel közösen töltött képernyőidő mennyiségét kell növelni.

Egy a könyv kapcsán készült interjúban részletesebben is beszél arról, hogyan megvalósítható ez a gyakorlatban.

Szerinte a képernyőidő csökkentése nem ad választ a valódi problémákra, nem tanítja meg, hogyan váltsunk az online és az offline világ között, és hogyan legyünk egyszerre jelen mindkettőben (ez az online játékok, például a Fortnite esetében alapvető probléma). Shapiro logikájában fontos szerepe van a kritikai gondolkodás és a reflektív képességek fejlesztésének van fontos szerepe. A digitális tartalmakra médiaszövegekként tekint, és az a célja, hogy a gyerekek médiaértési képességei fejlődjenek.

Szülőként azt tekinti legfontosabb szerepének, hogy segítsen a gyerekeinek feldolgozni az online világban szerzett élményeket, és hogy megmutassa, hogyan menthetők át az offline értékek a modern, képernyőkkel telített világban.

Shapiro például nem tartja be a szigorú, „étkezési időben nincs képernyőzés” szabályt sem: persze legtöbbször nem YouTube-oznak vacsora közben (senki sem YouTube-ozik folyamatosan), de beszélgetés közben sokszor kerül szóba olyan téma, amelynek során szükség van egy kis Google-keresésre, YouTube-ozásra.


Ugyanakkor rengeteg videójátékozik a gyerekeivel együtt (most már kevesebbet, mert sokkal jobbak nála), és sokat beszélgetnek ezekről, és még most is sokszor megkéri őket, meséljék el, mivel játszanak, és nézi őket, ahogyan játszanak.

A médiaélményekről való beszélgetéshez Shapiro a játék-kicsomagolós videókat hozza példának. Nagyon károsnak, a konzumerizmus legszörnyűbb példájának tartja, de nem szeretné (be)tiltani ezeket; ha a gyerekei kicsomagolós videót néznek, arról beszélget velük, hogy miért olyan problémás ez a megközelítés. A legfontosabb kérdés, amelyet minden YouTube-videó kapcsán megbeszélhetünk: kinek származik ebből haszna, és mit akarnak nekünk eladni?


Szintén nagyon fontos, amit a szerző a közösségi médiában zajló kommunikációról mond. Véleménye szerint biztonságos digitális kisközösségeket (egy egyházi vagy sportklub, vagy akár egy nagyobb család is létrehozhat sajá hálózatot), ahol képeket oszthatnak meg egymással, és ahol a gyerekek megtanulhatják az online érintkezés formáit. A mai közösségimédia-használat szerinte olyan, mintha bezárnánk húsz kamaszt egy szobába, és azt mondanák, nyugi, biztosan kedvesek lesznek majd egymással.

A legfontosabb tehát, hogy ne az engedélyezés/tiltás, bekapcsolás/kikapcsolás dinamikájában beszéljünk a médiahasználatról, mert a célunk, hogy a gyerekeink képesek legyenek a megfontolt és tudatos döntésekre a médiahasználat területén is.

Mit tanítsunk a gyerekünknek az internetről?

flickr by verkeorg 477207826

Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk átmenni az úttesten

Hogyan védhetjük meg gyermekeinket az új digitális helyzetekben, amelyekben egyre többször találják magukat?

Ha a szakirodalomban nem is, a hétköznapi szülői tapasztalatokban még mindig tartja magát a digitális bennszülött – digitális bevándorló kettősség. “A gyerek nálam sokkal jobban ért ehhez!’ – gondoljuk, és egyre több helyzetben igényeljük a segítségét. A mai 8-15 évesek kétszer annyi időt töltenek az interneten, mint a tíz évvel ezelőttiek – így valóban otthonosan mozognak a digitális környezetben.

Ez az otthonosság azonban nem feltétlenül jelent felelős, tudatos és megfontolt magatartást. A szülőnek – bármilyen nehéznek tűnik is – foglalkoznia kell gyermeke digitális nevelésével, meg kell tanítania arra, hogyan mozoghat biztonságosan az interneten – ugyanúgy, ahogy az úttestre sem szalad ki, vagy a mérges gombát sem kóstolja meg.

A technikai magabiztosság nem jelent biztonságos, életkornak megfelelő tartalomválasztást, és azt sem garantálja, hogy a veszélyes helyzetekben a gyerek megfelelően reagál – erre kicsiknél a szülőknek kell figyelnie, és folyamatosan tanítania.

Ne állj szóba idegenekkel, én viszont beszélgetek veled

A mai gyerekek lényegesen nagyobb biztonságban élnek mint a korábbiak – legalábbis mi, szülők, így gondoljuk. Sokkal később merészkednek egyedül haza az iskolából, nem mehetnek el egyedül a a barátaikkal; ezeket a gyerekeket tulajdonképpen mi zárjuk a szobába, ahol nincs más lehetőségük, mint hogy az interneten keresztül éljék önálló életüket, a saját szobájukban. És milyen izgalmas világ várja őket, csak egy érintésnyi távolságra! Barátok, videók, játékok, tények – csupa izgalom!

A szülők – az offline veszélyekhez hasonlóan – beszéljenek gyerekeikkel az online világ veszélyeiről; az idegenekkel való beszélgetésekről, a vírusokról, az adathalászatról és a személyes adatok védelméről. Ez a tudás valószínűleg szülők és gyerekek számára egyaránt hasznos lesz. Ne csak a veszélyekről beszélgessünk; osszuk meg saját élményeinet, mutassuk meg, mivel és hogyan foglalkozunk. Az ötéves lányom tudja, hogy a számítógépen nem csak játszani, rajzolni vagy filmet nézni lehet, hanem írt már word dokumentumba, és szerkesztett képet. Van valami halvány fogalma arról, mit jelent az internet, mi a célja a reklámoknak. És mindig elmagyarázom, miért fényképezem le, az engedélye nélkül pedig nem osztok meg róla képet.

De mi van, ha nem tudjuk megvédeni?

Mi a helyzet azokkal a veszélyekkel, amelyek az új digitális társadalmi – közösségi szituációkból fakadnak? A technológia szélsebes fejlődésének köszönhetően a veszélyforrások azonosítása is nehéz, nemhogy kontroll alatt tartásuk. Egy lehetséges megoldás a korhatár-besorolások betartása.

A digitális technológia fejlődésével azonban ez is egyre nehezebb, hiszen ha tévé és videó nincs is a gyerek szobájában, számítógép, tablet, vagy telefon annál nagyobb eséllyel. Amennyiben ezek a saját eszközei, a tartalomba és a képernyőidőbe is kevesebb a szülő beleszólása.

Napjainkban az online filmnézés egyre elterjedtebbé válik, Magyarországon is elérhetővé vált a Netflix – filmjeinket egyre több eszközön és helyszínen tudjuk nézni. Beállíthatunk ugyan több felhasználói profilt, de elég könnyű használat közben átváltani egy több jogosultsággal rendelkező profilra.

Az egyéb digitális tartalmaknál még viccesebb a korhatári szűrés – gondoljunk az “elmúltam 18 éves, belépek” és a “még nem múltam el 18 éves” variációkra. Igazán, őszintén megesküdni arra, hogy elmúltunk tizennyolc évesek…

Az intelligens/mesterséges szűrés azért is nagyon nehéz, mert a filmek nagyon sokfélék, és a kényes témák különösen az erőszak és a szex ábrázolása annyira sokrétű és különböző hatású, hogy nem igazán lehet ilyen rendszert létrehozni.

Nem várhatunk tehát tökéletes „védelmet”. Tökéletes védelem a mérges gomba ellen sincs: megtanulhatjuk, hogyan kerüljük el. Ugyanez, a felkészítése (empowering) a felnőttek feladata. A legtöbb gyerek nem vesz a szájába az erdőben talált gombát – ugyanígy megtanulható az is, hogy milyen online oldalakat kerüljünk el.

Védelem igen, tiltás nem

Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére néha azért van, ami elkerüli a figyelmünket. Egy igazán tehetséges és motivált gyerek ki tudja kerülni a szülői kontrollt, megtalálja az őt érdeklő filmeket, ha pedig ne, akkor segítséget kér másoktól – hiszen az internet a kollaboratív munka felülete is.

Kérdés, létezhet-e erre technikai megoldás, vagy marad a nevelés: beszélgetés, példamutatás.

Folyékonyan a digitális világ nyelvén

a-digitalis-nyelvtudas-szintjei

A digitális műveltség sokrétű és nehezen meghatározható fogalma mellett a külföldi szakirodalomban meg- megjelenik a magyar nyelvre nehezen fordítható digital fluency fogalma.

A digital fluency egy metafora – a nyelvtudás analógiáját használva különböztet meg különböző színtű (mondhatnánk: alap-, közép- és felsőfokú) „digitális nyelven beszélőket”. De mit jelent vajon a nyelvtudás szintje a digitális műveltség világában?

A digitális műveltség tudásszintjei

A digitális műveltség ezen modellje tehát fejlődésközpontú: a digitális műveltség készségeit egymásra épülő tudásszinteknek képzeli. A három szint a készségek, a műveltség és a „folyékony beszéd” szintje. A szintek közötti különbség nem a technikai jártasságban, hanem a kritikai gondolkodás szintjében van.

  • A digitális készségek ebben az esetben az alapismereteket jelenti, a digitális kommunikációval való ismerkedés belépő szintjét, az első lépéseket, vagy – hogy a nyelvtanulás analógiájánál maradjunk, az első, egymás mellé rakott szavakból álló mondatot. Tehát képesek az eszközök technikai szintű alkalmazására.
  • A második szint, a digitális műveltség definíciója: “az információs és kommunikációs technológiák használata a hozzáférés, értékelés, létrehozás, kommunikáció (megosztás) területén”; röviden azt jelenti, HOGYAN használjuk a digitális eszközöket és MIT tegyünk vele. A digitális műveltség szintjén lévő felhasználó számára azonban még mindig kérdés, mi a következő lépés.
  • A magas szintű digitális nyelvtudással rendelkező felhasználók viszont felkészültek arra, hogy hatékonyan értelmezzék az információt, jelentéseket tárjanak föl, tartalmat hozzanak létre, tudást konstruáljanak és a gondolatokat osszanak meg. A HOGYAN-ról tehát a hangsúly áttevődik arra, hogy MIKOR és MIÉRT (milyen célból) használjanak meghatározott eszközöket és módszereket. A „felsőfokú” beszélő arra is képes, hogy új jelentéseket hozzon létre, ezzel katalizálva az olvasás folyamatát. (Ha megtanulsz írni és olvasni, számos egyéb dologra is képes leszel.)

Robert Schuetz ezt a következő példával világítja meg: egy digitálisan művelt diák, ha ismeri a Power Pointot, tudja használni a Google Slides-ot is. Egy digitálisan folyékonyan beszélő diák viszont megfontolt döntést tud hozni azzal kapcsolatban, hogy mikor melyik eszközt válassza: ha prezentációját a blogján (is) akarja publikálni, akkor a Slides-ot kell választania, mert az képes webes változatban is menteni, elérhetővé teszi a html-kódot, azaz olyan verziót hoz létre, amellyel a prezentáció beágyazható a blogba: ezzel a módszerrel mindig a prezentáció legfrissebb változatára mutat majd, és az olvasóknak nem kell elhagynia az oldalt, hogy megnézhesse a plusz információkat.

A digitális készségek „nyelvvizsgája” három területet mér;

  • digitális – technikai professzionalitás: megérteni, kiválogatni használni a technológiát és a technológiai rendszereket
  • digitális műveltség: a kognitív és intellektuális képességek: hozzáférés, megértés, létrehozás, részvétel
  • szociális tudás: kapcsolatba kerülni és kommunikálni másokkal

Digitális szakadék – ahol nem számítunk rá

A digitális szakadékról szóló elemzések legtöbbször az eszközökhöz való hozzáférést vizsgálják, vagy a generációk közötti különbségekről beszélnek. Azonban ahogy az új generációk felnőnek, és a technológia egyre olcsóbbá, elterjedtebbé válik, a legnagyobb különbség nem az elérés, hanem a magas szintű használat területén lesz. Félő, hogy a technikai szakadék csökkenésével is csak egy kisebb réteg lesz “felsőfokú” használó, a “fluency gap” megmarad. A médiapedagógia ennek a szakadéknak az eltüntetésén dolgozik.

További olvasnivaló:

http://langwitches.org/blog/2013/02/18/skilled-literate-fluent-in-the-digital-world/

http://www.rtschuetz.net/2016/03/two-minute-tech-digital-literacy-or.html

Rethinking Learning in the Digital Age