Mi történik ezen a képen? – vizuális gondolkodási stratégiák

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák (Visual Thinking Strategies, VTS) egy amerikai pedagógiai módszer, amelyet egy kognitív pszichológiával foglalkozó kutató, Abigail Housen, és egy múzeumpedagógus szakértő, Philip Yenawine közösen fejlesztett ki.

Housen kutatásának középpontjában az esztétikai vizsgálat fejlődése állt, többezer interjú során öt fejlettségi szintet különített el:

  1. „listázó” (érzékek, emlékek, asszociációk – történet konstruálása)
  2. konstruktív (megfigyelésen alapuló rendszerezés, értékelés a valószerűség foka alapján)
  3. rendszerező (művészettörténeti tényeken alapuló kategorizálás, beazonosítás)
  4. interpretáló (személyes találkozás, kapcsolódás a képpel, reflexiók, élmények, tapasztalatok)
  5. re-kreatív (hosszú képnézési tapasztalat, a személyes reflexiók és a háttérismeret összekapcsolása, elmélyülés)

A pedagógiai módszer ennek alapján a vizuális műveltség (visual literacy) meghatározásán alapul, Yenawine szerint:

„jelentés megtalálásnak képessége egy képen. Számtalan készséget foglal magában, a képen szereplő elemek azonosításától a többrétegű, kontextuális, metaforikus és filozófiai szintekig. Sokféle gondolkodási készséget mozgósít: személyes asszociációk, kérdezés, spekuláció, elemzés, tények azonosítása, kategorizálás. Ezen a területen az objektív és a szubjektív megfigyelés egyaránt fontos.”

A módszer jelentősége, hogy a kritikai gondolkodás készségeit fejleszti, arra készteti a résztvevőket, hogy saját élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket mozgósítsák, elmélyült gondolkodásra tanít. Éppen ezért a módszer a médiapedagógiába is könnyen integrálható.

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák módszere maga (látszólag) nagyon egyszerű, a lépések a következők:

  1. A tanár kivetít egy képet.
  2. A gyerekek egy percig figyelmesen vizsgálják a képet.
  3. A tanár felteszi az első alapkérdést, majd facilitálja a beszélgetést a többi kérdés segítségével.

A három VTS kérdés a következő:

Quint Buhholz: Einstein meets Monroe, 1986.
  1. Mi történik ezen a képen?
  2. Mit látsz a képen, amiből ezt leszűrted?
  3. Mit láthatunk még?

Látható, hogy a kérdések nagyon nyitottak, és körkörös visszatérést tesznek lehetővé. A tanár feladata a beszélgetés facilitálása. Érdemes (semleges módon) megismételni, kihangosítani a kommenteket, rámutatni (vagy kinagyítani) a kép azon részét, amelyről a beszélgetés folyik, összekapcsolni, keretezni a tanulók megjegyzéseit.

A tanulók feladata, hogy megfigyeléseket tegyenek, beszéljenek a megfigyeléseikről, ötleteiket bizonyítékokkal támasszák alá, meghallgassák mások véleményét és megvitassák a különféle interpretációkat.

A módszert most elsősorban a 11-12-es médiaórákon használom, ahol minden héten megnézzük és megvitatjuk a New York Times tanulási hálózatának akutális What’s going on this picture? képét, illetve megnézzük az előző heti feladat megoldását.

 

 

 

 

Kíváncsi kérdések, kritikai gondolkodás, médiatudatosság

A médiaműveltség egyik definíciója szerint nem más, mint jó kérdések feltevése – a médiapedagógia egyik legfontosabb célja a kritikai gondolkodás fejlesztése.

A kritikus gondolkodás a strukturált kérdések feltevését, és az ennek eredményeként hozott tudatos döntéseket jelenti, ezek meghozatalához pedig szükséges, hogy a (médiával kapcsolatos) ismeretek birtokában legyünk.

„A hétköznapi nyelvezetben az információt és a tudást gyakran szinonimaként használjuk, de ebben a könyvben teljesen eltérő jelentésük van. Az információ töredékes és átmeneti, míg a tudás strukturált, szervezett és inkább tartós jellegű. Az információ az üzenetekben lakozik, míg a tudás az ember elméjében. Az információ értelmeznivalóval szolgál az egyén számára, míg a tudás azt adja vissza,amit már értelmeztünk. (…) A nagyobb médiaműveltség egyik jellemzője, hogy képesek vagyunk az információt tudástárunkba integrálni, valamint az, hogy erre megvan a hajlandóságunk is.” (James Potter: Médiaműveltség, 2015:43)

Cindy Scheibe és Faith Rogow (Scheibe-Rogow 2012) a kritikai gondolkodás öt komponensét emeli ki tanároknak szóló médiapedagógiai útmutatójában:

1. Kíváncsiság és a kérdezés vágya: A kritikus gondolkodók elutasítják a leegyszerűsített válaszokat, bizonyítékokat keresnek; nem fogadják el a legelső, egyértelműnek tűnő magyarázatot, és nem egyetlen, cáfolhatatlannak tűnő igazságot keresnek – különösen, ha az internetről érkező információról van szó.

2. Folyamatos elköteleződés a vizsgálódás irányába: A kritikus gondolkodók egész életükben információkhoz férnek hozzá, azokat elemzik, és értékelik – éppen azt teszik, amit az információs műveltség vár. Ez a vizsgálódás előzi meg viselkedésüket és döntéseiket is.

3. A mindenkiben ott rejlő szkepticizmus: A’kritikai’, ‘kritikus’ szó sokszor negatív felhanggal jelenik meg a hétköznapi beszédben. A ‘kritikai’ gondolkodók azonban abban különböznek a cinikusoktól, hogy bizalommal közelednek az általuk vizsgált kérdésekhez (például a médiából érkező üzenetekhez), mert tudják, milyen kérdéseket kell feltenniük, és tudják, hogyan tegyék fel azokat.

4. A jó érvelés értékelése: A kritikai gondolkodás képes különbséget tenni tény és vélemény között. Tudja, mit tekinthet hihető bizonyítéknak, keresi és értékeli azt. Ezt a készséget nem lehet eléggé alábecsülni az információ hitelességének megítélésekor, amely az egyik legfontosabb, a biztonságos internethasználat során alkalmazott készség.

5. Rugalmasság és nyitott gondolkodás: A kritikus gondolkodók tudatában vannak saját feltételezéseiknek, és folyamatosan megkérdőjelezik azokat. Sok forrásból tájékozódnak, és tisztában vannak a világ problémáinak összetettségével.

A médiaműveltség egyik definíciója szerint nem más, mint a jó kérdések feltevésének képessége – a fenti, általános kérdéseken túl a média öt alapgondolatához kapcsolódóan megfogalmazható öt úgynevezett „kritikus kérdés” is, ezek Rene Hobbs megfogalmazásában (Hobbs – Cooper Moore: A médiaműveltség felfedezése, 2015: 157) a következőek:

1. Ki hozta létre ezt az üzenetet, és mi volt a célja?

2. Milyen technikákat használ a figyelem felkeltésére és fenntartására?

3. Milyen életstílust, értékeket és nézőpontot jelenít meg?

4. Hogyan értelmezhetik ezt az üzenetet különböző emberek?

5. Mi maradt ki?