Mi történik ezen a képen? – vizuális gondolkodási stratégiák

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák (Visual Thinking Strategies, VTS) egy amerikai pedagógiai módszer, amelyet egy kognitív pszichológiával foglalkozó kutató, Abigail Housen, és egy múzeumpedagógus szakértő, Philip Yenawine közösen fejlesztett ki.

Housen kutatásának középpontjában az esztétikai vizsgálat fejlődése állt, többezer interjú során öt fejlettségi szintet különített el:

  1. „listázó” (érzékek, emlékek, asszociációk – történet konstruálása)
  2. konstruktív (megfigyelésen alapuló rendszerezés, értékelés a valószerűség foka alapján)
  3. rendszerező (művészettörténeti tényeken alapuló kategorizálás, beazonosítás)
  4. interpretáló (személyes találkozás, kapcsolódás a képpel, reflexiók, élmények, tapasztalatok)
  5. re-kreatív (hosszú képnézési tapasztalat, a személyes reflexiók és a háttérismeret összekapcsolása, elmélyülés)

A pedagógiai módszer ennek alapján a vizuális műveltség (visual literacy) meghatározásán alapul, Yenawine szerint:

„jelentés megtalálásnak képessége egy képen. Számtalan készséget foglal magában, a képen szereplő elemek azonosításától a többrétegű, kontextuális, metaforikus és filozófiai szintekig. Sokféle gondolkodási készséget mozgósít: személyes asszociációk, kérdezés, spekuláció, elemzés, tények azonosítása, kategorizálás. Ezen a területen az objektív és a szubjektív megfigyelés egyaránt fontos.”

A módszer jelentősége, hogy a kritikai gondolkodás készségeit fejleszti, arra készteti a résztvevőket, hogy saját élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket mozgósítsák, elmélyült gondolkodásra tanít. Éppen ezért a módszer a médiapedagógiába is könnyen integrálható.

A Vizuális Gondolkodási Stratégiák módszere maga (látszólag) nagyon egyszerű, a lépések a következők:

  1. A tanár kivetít egy képet.
  2. A gyerekek egy percig figyelmesen vizsgálják a képet.
  3. A tanár felteszi az első alapkérdést, majd facilitálja a beszélgetést a többi kérdés segítségével.

A három VTS kérdés a következő:

Quint Buhholz: Einstein meets Monroe, 1986.
  1. Mi történik ezen a képen?
  2. Mit látsz a képen, amiből ezt leszűrted?
  3. Mit láthatunk még?

Látható, hogy a kérdések nagyon nyitottak, és körkörös visszatérést tesznek lehetővé. A tanár feladata a beszélgetés facilitálása. Érdemes (semleges módon) megismételni, kihangosítani a kommenteket, rámutatni (vagy kinagyítani) a kép azon részét, amelyről a beszélgetés folyik, összekapcsolni, keretezni a tanulók megjegyzéseit.

A tanulók feladata, hogy megfigyeléseket tegyenek, beszéljenek a megfigyeléseikről, ötleteiket bizonyítékokkal támasszák alá, meghallgassák mások véleményét és megvitassák a különféle interpretációkat.

A módszert most elsősorban a 11-12-es médiaórákon használom, ahol minden héten megnézzük és megvitatjuk a New York Times tanulási hálózatának akutális What’s going on this picture? képét, illetve megnézzük az előző heti feladat megoldását.