Kíváncsi kérdések, kritikai gondolkodás, médiatudatosság

A médiaműveltség egyik definíciója szerint nem más, mint jó kérdések feltevése – a médiapedagógia egyik legfontosabb célja a kritikai gondolkodás fejlesztése.

A kritikus gondolkodás a strukturált kérdések feltevését, és az ennek eredményeként hozott tudatos döntéseket jelenti, ezek meghozatalához pedig szükséges, hogy a (médiával kapcsolatos) ismeretek birtokában legyünk.

„A hétköznapi nyelvezetben az információt és a tudást gyakran szinonimaként használjuk, de ebben a könyvben teljesen eltérő jelentésük van. Az információ töredékes és átmeneti, míg a tudás strukturált, szervezett és inkább tartós jellegű. Az információ az üzenetekben lakozik, míg a tudás az ember elméjében. Az információ értelmeznivalóval szolgál az egyén számára, míg a tudás azt adja vissza,amit már értelmeztünk. (…) A nagyobb médiaműveltség egyik jellemzője, hogy képesek vagyunk az információt tudástárunkba integrálni, valamint az, hogy erre megvan a hajlandóságunk is.” (James Potter: Médiaműveltség, 2015:43)

Cindy Scheibe és Faith Rogow (Scheibe-Rogow 2012) a kritikai gondolkodás öt komponensét emeli ki tanároknak szóló médiapedagógiai útmutatójában:

1. Kíváncsiság és a kérdezés vágya: A kritikus gondolkodók elutasítják a leegyszerűsített válaszokat, bizonyítékokat keresnek; nem fogadják el a legelső, egyértelműnek tűnő magyarázatot, és nem egyetlen, cáfolhatatlannak tűnő igazságot keresnek – különösen, ha az internetről érkező információról van szó.

2. Folyamatos elköteleződés a vizsgálódás irányába: A kritikus gondolkodók egész életükben információkhoz férnek hozzá, azokat elemzik, és értékelik – éppen azt teszik, amit az információs műveltség vár. Ez a vizsgálódás előzi meg viselkedésüket és döntéseiket is.

3. A mindenkiben ott rejlő szkepticizmus: A’kritikai’, ‘kritikus’ szó sokszor negatív felhanggal jelenik meg a hétköznapi beszédben. A ‘kritikai’ gondolkodók azonban abban különböznek a cinikusoktól, hogy bizalommal közelednek az általuk vizsgált kérdésekhez (például a médiából érkező üzenetekhez), mert tudják, milyen kérdéseket kell feltenniük, és tudják, hogyan tegyék fel azokat.

4. A jó érvelés értékelése: A kritikai gondolkodás képes különbséget tenni tény és vélemény között. Tudja, mit tekinthet hihető bizonyítéknak, keresi és értékeli azt. Ezt a készséget nem lehet eléggé alábecsülni az információ hitelességének megítélésekor, amely az egyik legfontosabb, a biztonságos internethasználat során alkalmazott készség.

5. Rugalmasság és nyitott gondolkodás: A kritikus gondolkodók tudatában vannak saját feltételezéseiknek, és folyamatosan megkérdőjelezik azokat. Sok forrásból tájékozódnak, és tisztában vannak a világ problémáinak összetettségével.

A médiaműveltség egyik definíciója szerint nem más, mint a jó kérdések feltevésének képessége – a fenti, általános kérdéseken túl a média öt alapgondolatához kapcsolódóan megfogalmazható öt úgynevezett „kritikus kérdés” is, ezek Rene Hobbs megfogalmazásában (Hobbs – Cooper Moore: A médiaműveltség felfedezése, 2015: 157) a következőek:

1. Ki hozta létre ezt az üzenetet, és mi volt a célja?

2. Milyen technikákat használ a figyelem felkeltésére és fenntartására?

3. Milyen életstílust, értékeket és nézőpontot jelenít meg?

4. Hogyan értelmezhetik ezt az üzenetet különböző emberek?

5. Mi maradt ki?

Internetbiztonság és médiapedagógia – három feladat

A biztonságos jelszó

A biztonságos jelszó létrehozása indulhat különféle jelszavak biztonsági szintjének kipróbálásával például a https://www.betterbuys.com/estimating-password-cracking-times/ oldalon. A gyerekek párban vagy kiscsoportban kísérletezhetnek minél bonyolultabb jelszó létrehozásával. A játékot beszélgetés követi arról, hogy milyen érzés volt szembesülni azzal, milyen gyorsan feltörhetők az egyszerű jelszavak. Milyen tapasztalataik születtek, hogyan befolyásolja a feltörési időt a jelszó hosszúsága, a benne lévő szavak értelme, a számok, nagybetűk, speciális karakterek használata? Kinek sikerült a legnehezebben kitalálható jelszót létrehoznia? A tanár ezután javasol néhány technikát a biztonságos jelszó létrehozására, majd arra kéri a gyerekeket, hogy hozzanak létre új, saját felhasználói fiókjukhoz tartozó, saját maguk által könnyen megjegyezhető, de kitalálhatatlan jelszót (amit ne áruljanak el senkinek), vagy ismert vagy fiktív karaktereknek készítenek egyénileg, párban vagy kiscsoportban fiktív felhasználónevet és fiktív biztonságos jelszót.

A személyes adat

A személyes adatok listájának összegyűjtése történhet valamilyen grafikai szervező segítségével, de lehet a foglalkozás kiindulópontja egy kérdőív vagy egy fiktív adatlap. Itt a foglalkozás fő célja annak megértetése, hogy mi minősül személyes adatnak – minden, amiből az érintettre vonatkozó következtetés vonható le. Amikor kellő mennyiségű “adat” áll a csoport rendelkezésére, jöhet a rendszerezés: mi az, amit csak a családoddal osztanál meg, mi az amit idegenekkel, mi az, amit offline vagy online ismerőseiddel? A kérdések, következtetések megbeszélése után összegző feladat lehet egy ismert vagy fiktív karakter adatlapjának elkészítése, vagy egy elképzelt mobilalkalmazás jogosultsági kérelmeinek összegyűjtése.Ehhez használható például a Fakebook honlap, poszt készítéshez pedig ez.

Médiaszöveg-elemzés

A médiaszöveg-elemzés az internetbiztonság oktatásakor is használható módszer, ahogy az előbb a spam-üzenet vizsgálatakor láttuk. De az elemzés tárgya lehet egy honlap (megbízható-e vagy sem?), vagy egy internetes álhír, hoax (ilyeneket számtalan honlapról gyűjthetünk, pl. urbanlegends.hu, atveros-oldalak.com). Adhatunk olyan feladatot, ahol online adatlapok hitelességét vizsgáljuk vagy hasonló funkciójú mobilalkalmazásokat hasonlítunk össze. A szövegelemzés az öt kritikus kérdés használatával, kiscsoportos munka és közös megbeszélés segítségével történhet.

Mit tudhat rólunk a Google?

A Google lényegesen több egyszerű keresőnél. Számos funkciót egyesít, amelyeket akár együtt is elérhetünk, egyetlen felhasználói fiókon keresztül. A Google szolgáltatásai nagyon kényelmesek, ráadásul ingyenesek.

Ezeknek a szolgáltatásoknak a használatával rengeteg személyes adatot adunk át a Google-nak. A naptárunkat a telefonkönyvünkkel szinkronizálja, felismeri, hová járunk dolgozni, és hol parkol az autónk.

Ezen információk segítségével a Google (a Facebook ugyanígy), egy profilt állít össze rólunk, és az így megszerzett információkat használja. Állítása szerint azért, hogy a felhasználói élményt teljesebbé tegye, minél személyre szabható legyen. Valójában azonban a személyes adatainkkal fizetünk az ingyenes szolgáltatásért, ezeket az információkat reklámcélra használja. A gyanútlanul kiadott személyes adatok veszélyei mellett arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az óriás digitális archívumok is sérülékenyek, illetve a hatalommal való visszaélés lehetősége, a demokratikus alapjogok korlátozása is lehetségessé válhat.

A legfontosabb, hogy tudatában legyünk annak, hogyan változtathatjuk meg az adatvédelmi beállításokat, illetve értsük meg, döntsünk tudatosan a kényelem és a rizikó helyzeteiben.

Hirdetési beállítások

https://www.google.com/settings/u/0/ads/authenticated?hl=hun

Kattintson erre az oldalra (miközben be van jelentkezve fiókjába). A Google azt tudja rólam, hogy többek között a piperecikkek, Kelet-Ázsia zenéje és a mobiltelefonok érdekelnek. Ez nem tökéletesen jellemző,  az életkoromat és a nememet viszont eltalálta, 35-44 év közötti nőnek gondol. Az oldalon ki lehet kapcsolni, illetve változtatni, személyre szabni a beállításokar.

Keresési történet

Az internetes és alkalmzástevékenységek (Keresési történet) oldalon látható, hogy a Google minden egyes keresésünket elmenti.

https://history.google.com/history/?utm_source=help

Ezek segítenek az érdeklődési körünk feltérképezésében, célzott reklámok elhelyezésében. A keresési előzmények ezen az oldalon kitörölhetőek: ha a fönti három pöttyre kattintunk, megtaláljuk a lenyíló menüt.

Helyelőzmények, idő

Az idővonal a helyelőzményeket és időt tárolja, ha engedélyeztük a Google-nak, hogy kövessen minket, itt a mozgásunkat látja.

https://www.google.com/maps/timeline?pb=!1m9!2m8!1m3!1i1990!2i0!3i1!2m3!1i2090!2i0!3i1!2m2!6b1!7b1!3m10!1m9!2m8!1m3!1i2015!2i11!3i8!2m3!1i2016!2i3!3i6!5m0!6b1!7m3!4m1!2i8741!7e94

 

A cikk forrása: http://www.eavi.eu/limit-google-ability-track-you/?platform=hootsuite

Médiakritika, médiatudatosság, Disney-hercegnők

http://www.playbuzz.com/magicnarwhal10/which-disney-princess-are-you
http://www.playbuzz.com/magicnarwhal10/which-disney-princess-are-you

A médiatudatosságra, tudatos médiahasználatra nevelés egyik legfontosabb célja, hogy tudatos, aktív, motivált állampolgárokat neveljen. A gyerekek médiafogyasztásakor a felnőtteknek nem csak a képernyőidőre, az életkornak megfelelő tartalmakra kell odafigyelniük – hiszen, mivel a gyerekek szabadidejük nagy részét médiafogyasztással töltik – kultúrájukat a média által közvetített tartalmak, értékek, szerepek határozzák meg.

A Disney-hercegnők univerzuma azért nagyszerű példa ennek a jelenségnek a vizsgálatára, mert célcsoportja, a 3-8 éves lányok számára szinte elkerülhetetlen, elsősorban a hozzákapcsolódó merchandising termékek kapcsán. A Disney, a hercegnő-romantika ugyanakkor a legtöbb szülőben nosztalgikus érzéseket kelt, bár felnőttként (újra)nézve ezeket a rajzfilmeket, illetve elkerülni próbálva az elkerülhetetlen termékeket felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk ehhez a világhoz.

A téma kutatója, Rebecca Hains amerikai gyermekkultúra-szakértő elsősorban a kislányok testképére, világlátására, a nemi szerepekre és a (nemi és rasszista) sztereotípiákra hívja föl a figyelmét könyvében.

A Disney-hercegnők témájának vizsgálata azonban nem új. A legtöbb kritika szerint ezek a lányok passzívak, saját problémáikat nem tudják egyedül megoldani, nincsen céljuk a férjhezmenésen kívül – az első adandó hercegbe beleszeretnek és azonnal hozzámennek feleségül (A Jégvarázs című film, amely az elős a Disney-hercegnőkkel kapcsolatos kritikák széles nyilvánosságra kerülése után már reflektál erre a kérdésre – Annát többen is megkérdezik, biztos-e benne, hogy férjhez akar menni valakihez, akit aznap ismert meg, és ez aztán rossz választásnak is bizonyul.) Egyetlen feladatuk, hogy idealizáltan szépek és fiatalok legyenek, míg az idősebb női szereplők (a gonosz mostohák, vagy Ursula Ariel történetéből) irigyek, gonoszak, és hatalmat akarnak – ez pedig negatív tulajdonság ezekben a filmekben. (Talán ennek ellenpontjaként Szófia hercegnő már kislány, és mellette szerepel szép és fiatal édesanyja is, a Jégvarázsban pedig két hercegnő is szerepel, akik egyáltalán nem tipikusak. A szakirodalom Mulant és Meridát is a pozitív példák közé sorolja.)

Lássunk néhány a témához kapcsolódó kutatást, tanulmányt:

  • Michele Garofalo A Jó, a Rossz és a Csúf – kritikai médiajártasság tanítása című 2013-as tanulmány szerzője fókuszcsoportos kutatásban két csapatnyi gyereknek szabadon, illetve irányított kérdések alapján beszélgetniük kellett a Disney-filmekről. A kutatásból az derült ki, hogy irányított kérdésekkel a 7-11 éves lányok körében nagyon rövid idő alatt el lehet érni, hogy maguktól reflektáljanak kritikusan a látottakra – vagyis a médianevelésnek már nagyon rövid távon haszna van.
  • 2016 januárjában a médiát bejárta az az információ (egyelőre még csak a kutatás zajlik, amelyből részleteket mutattak be), amely szerint két amerikai nyelvész, Carmen Fought és Karen Eisenhauer a hercegnős Disney-filmekben vizsgálja a párbeszédeket a nemi szerepek szempontjából. Legfontosabb az az eredményük, hogy ezekben a filmekben sokkal kevesebbet beszélnek a női karakterek, mint a férfiak, akkor is, ha a cím- és főszereplő is nő. Érdemes megnézni ezt a grafikont abból a szempontból is, hogy látható rajta a Disney-hercegnős filmek „evolúciója”, a korai trió (Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika), aztán a „reneszánsz” A kis hableánytól a Mulanig, majd 2009-től, a „modern” filmek, az egyre önálóbb, aktívabb és érdekesebb hercegnőkkel, azonban ezek közül is egyedül a Meridában beszélnek többet nők, mint férfiak.
  • Egy még ennél is újabb, 2016 júniusában publikált tanulmány alapjául szolgáló kutatásban Sarah M. Coyne 198 óvodáskorú gyereket vizsgáltak, hogy kiderüljön, milyen hatással vannak a Disney hercegnők a gyerek viselkedésére, önbizalmára, testképére. A kutatás eredménye nagyon érdekes: természetesen kiderül belőle, hogy azok a lányok, akik több Disney hercegnővel kapcsolatos médiatartalmat fogyasztanak, tárgyat birtokolnak sztereotipikusabban gondolkodnak a női szerepekről, kevésbé gondolták magukat alkalmasnak természettudományos pályára, és a testképükkel is problémák voltak. Azok a fiúk, akik ezeket a filmeket nézték, viszont magabiztosabbnak és segítőkészebbnek érezték magukat.

Két fontos területről beszélünk tehát: a sztereotípiákról és a testképről. A média, mint egyre meghatározóbb forrás nem csak információt, hanem értékrendet, világképet is közvetít. Ezért nagyon veszélyes mind a korlátozott női szerepek (passzív, tehetetlen, önmagvalósításra képtelen, a férfiaknak alárendelt), mind a testkép (idealizált felnőtt női alkat) szempontjából. A tudatos, kritikus médiahasználatra nevelés már a legfiatalabb befogadókat is felvértezi e hatások ellen. A szülők és pedagógusok szerepe ezen a területen is nagyon fontos.

Rebecca Hains négy pontban foglalja össze, hogy mi tehet a szülő:

1.) Mutassa meg saját értékeit: például, hogy a szépség nem minden, hogy az okosság, önállóság fontos, hogy különböző típusú, érdeklődésű, külsejű embereket ismerünk, hogy mennyiféle könyv, film, felfedezendő terület van a világon. Ide tartozhat a médiakedvencekről való beszélgetés is.

2.) Helyes média-étrend kialakítása: ez vonatkozik a képernyőidőre, és arra is, hogy a gyermek sokféle médiatartalommal (könyvekkel is) találkozzon, amely különféle értéket közvetítenek. Itt is megjegyzendő, hogy kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a képernyő előtt ülés, a 2-4 éveseknek napi egy, idősebbeknek napi legfeljebb két óra engedélyezett.

3.) Közös médiafogyasztás. Fárasztónak tűnik, de a médiaértésre nevelés legfontosabb eszköze. Nézzük együtt a képernyőt, fejezzünk ki érzéseket, kommentáljuk a látottakat, és beszélgessünk a gyerekekkel róla.

4.) A médiaszövegek létrehozásáról: tanítsuk a gyerekeket életkoruknak megfelelően arra, hogy a médiaszövegek emberek – szerzők – művei, éppen ezért egyéni véleményt tükröznek. Ez segíthet a sztereotípiák későbbi tudatosításában. Beszélhetünk arról, hányan készítenek egy filmet, hogyan rajzolják, kik a szinkronhangok stb.

Rebecca Hains ezt a módszert popkultúra-coaching-nak hívja, könyvében pedig részletesen is kifejti tanácsait.

 

Empátiára nevelés a digitális korban

Caravaggio: Narcissus / Forrás: Wikipédia
Caravaggio: Narcissus / Forrás: Wikipédia

Korábbi, a digitális függőségekről szóló szövegem  felsorolásából (nyilván számos egyéb mellett) kimaradt egy olyan elem, amely talán elsősorban azt a generációt érinti, amelynek már természetes lételeme a közösségi média (Millennials, Z-generáció).

A szelfi-szindróma a definíció szerint akkor válik „betegséggé”, ha naponta háromnál többször posztolunk szelfit magunkról. Az önmagunkkal való túlzott elfoglaltság persze nem a közösségi oldalak terméke; a nárcizmus az orvosi szakirodalomban is részletesen leírt személyiségzavar; az ilyen ember énközpontú, mások érzéseit nem veszi figyelembe, kapcsolatai felszínesek, pusztán az elismerésre vágyik. Saját jelentőségét irreálisan felnagyítja.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek a vonások könnyen felerősödhetnek a közösségi média intenzív használatával, a folyamatos online jelenléttel. Ha pozitív szempontból nézzük, az online identitás megteremtése önismeretet, tudatosságot követel. Az émárka kifejezetten arra vonatkozik, hogyan használhatjuk karrierünk szempontjából tudatosan a közösségi médiát önmagunk megjelenítésére – ez pedig minden kétséget kizáróan hasznos. Ha azonban valaki nem tudatosan használja önkifejezésre a közösségi médiát, könnyen elvesztheti józan ítélőképességét, és tulajdoníthat magának túlzott (és visszaigazolható) jelentőségét.

Éppen ezért tartjuk napjainkban, a médiatudatosságra nevelés, a digitális kompetencia fejlesztése elengedhetetlen részének az empátia fejlesztését is. Ez segíthet abban, hogy (a gyerekek is) a virtuális világban zajló eseményeket megfelelően értékeljék, saját szerepüket, helyüket reálisan lássák. Ne tulajdonítsanak túl nagy szerepet a várt komment elmaradásának; és képesek legyenek a nem-virtuális világban is az érzelmek felismerésére, kezelésére.  Az empátiafejlesztés az a terület, amely segíthet az online megfélemlítés, a cyberbullying visszaszorításában – a megfélemlítő, agresszor sokszor nem is tudatosítja tettének valódi hatását.

Amerikában természetesen ennek is van szakértője. Dr. Michele Borba éppen ezzel a területtel foglalkozik, legújabb könyvében, és blogjának „unselfie” rovatában rengeteg hasznos tanács olvasható.

Michele Borba a túlzott digitális eszközhasználat egy olyan elemét is kiemeli, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig nagyon fontos – ha a gyerek túlságosan sok időt tölt online, nem tanulja meg az offline érzelemkifejezést – kevésbé ismer föl arckifejezéseket, hangsúlyokat, gesztusokat; ezzel kommunikációja sokkal korlátozottabbá válik. Így nehezebben teremt kapcsolatokat, szociális élete is korlátozottabb lesz, önbizalma sérül. Érdemes tehát a szülőknek, tanároknak energiát fordítani az empátiára nevelésre. Ebben segít a sok beszélgetés, az udvariasság, kevesség, az olvasmány- és filmélmények, amelyek a szereplőkkel való azonosulást teszik lehetővé. Dr. Borba a sakkot is ilyen területnek látja: hiszen itt is mások fejével kell gondolkodnunk.

Az empátia fejlesztése általános gyakorlatokkal is megvalósulhat, magyar nyelven innen inspirálódhatunk, angolul pedig itt található egy remek óravázlat, segédanyagokkal.

Három gyakorlat, amely egyszerre fejleszti az empátiát és a médiatudatosságot:

  • Nézőpontváltás: a médiaüzenetek értelmezése sokszor érinti a szerzőség kérdését, a médiapedagógia öt alapgondolata közül az elsőt. Ha ezt a szöveget valaki írta, a képet fényképezte, érdemes kitalálni, mi lehetett a célja, mire gondolt közben. A reklámot a termék gyártói készíti, hogy eladja, népszerűsítse termékét. Az újságíró nézőpontjától függ, hogyan mutatja be cikkében (vagy videójában) mondjuk a nehéz sorsú, börtönbe került fiatalt. Empátia és médiatudatosság-szempontból egyaránt azt vizsgáljuk, mi mozgatja a másik embert.
  • Befogadók, értékek, identitás: A médiapedagógia nézőpontjából is nagyon fontos az empátia szerepe, a médiapedagógia öt alapgondolata közül a  harmadik (Különböző befogadók különbözőképpen értékelik a média üzeneteit.) éppen erről szól; meg kell érteni, hogy ugyanaz a médiaüzenet különböző felhasználók számára más – más jelentéssel bírhat. Keressünk olyan médiaszövegeket, amelyek várhatóan megosztják majd az osztályközösséget, vitassuk meg az eltérő értékeket; tanítsuk azt, hogy mindenki véleménye egyformán értékes és elfogadható.
    Kik fogják majd olvasni, amit posztolunk? Ezt a kezdő közösségimédia-használók (életkortól függően) sokszor nem gondolják végig. Ennek következménye lehet az online zaklatás, illetve az online hírnévvel kapcsolatos kérdések – olyanok is olvashatják később, akik például állást akarnak nekünk kínálni. Sokszor elfelejtjük, hogy az online üzenet nem csak ahhoz juthat el, akiknek szánjuk, és akár eredeti szándékával ellentétesen is értelmezhető. (Ilyen helyzetre számos példát találhatunk hírességek meggondolatlan Facebook-kommentjeiben.)
  • Kooperativitás, kollaborativitás, közös munka: Médiatudatosságra nevelés nem létezhet valamiféle alkotómunka nélkül, de az élmény- és tevékenységközpontú elemző feladatok is előhívják a csoportmunka lehetőségét. A csoportban végzett feladat, a közös célért való munka lehetővé teszi az önkifejezés, az odafigyelés, az érvényesülés és a visszahúzódás, a vezetés és a követés gyakorlását. A csoportos munka egyszerre értelmi és érzelmi tanulás, és nagyon fontos szerepe van a demokratikus értékekekre, aktív, cselekvő állampolgárrá nevelésben is.

A médiatudatosság- és empátiafejlesztés állandó közös terepe lehet a médiaélményekről, médiakedvencekről való beszélgetés; a saját, valódi, mély érzelmek kifejezése, a másik meghallgatása, hasonlóságok és különbségek felfedezése út lehet a másik megértéséhez, elfogadásához.

Nem lehet elégszer említeni a szülő, tanár példamutató magatartását: nyíltan, érdeklődéssel, ítélkezés nélkül fordulni a gyerek véleményeihez, gondolataihoz, érzéseihez.

Néhány kérdés:

  • Melyik a kedvenc sorozatod, és miért?
  • Melyik volt a kedvenc sorozatod kiskorodban, és miért?
  • Melyik (volt) a kedvenc Disney-rajzfilmed?
  • Ki a kedvenc mesehősöd?
  • Melyik filmből melyik szereplő lennél szívesen, és miért?
  • Melyik filmtől, mesehőstől féltél kiskorodban?
  • Ki az a médiaszereplő, akit utálsz, és miért?
  • Melyik a kedvenc és a legjobban utált reklámod?
  • Melyik híresség közösségimédia-posztjait szereted a legjobban, és miért?
  • Az ismerőseid közül kinek a posztjait szereted legjobban, és miért?

 

3 egyszerű gyakorlat a digitális műveltség tanításának kezdetéhez és a világ jobbításához

Amikor az iskolában szóba kerül az internet, általában a biztonságos internethasználatról, az online megfélemlítésről esik szó, esetleg online tesztet oldanak meg vagy közösen készítenek gondolattérképet, esetleg emailen küldik el a házi feladatot a tanárnak.

A digitális műveltség azonban nem ez. Nagyon fontos, hogy a védekező, „az internet veszélyes terep” attitűd megváltozzon, helyette értő, aktív internethasználatról beszéljünk, olyan feladatokon keresztül, amelyek nem pusztán papírral-ceruzával is megoldható feladatok modernizált változatai.

Alec Couros, a kanadai University of Regina in Saskatchewan tanára így fogalmaz a digitális műveltséggel kapcsolatos szemléletváltásról: „A fő gondolat, hogy a digitális eszközöket arra használhatjuk, hogy ügyeket, embereket támogassunk, jobbítsuk környezetünket, a világot magunk körül.” Ez a digitális állampolgárság célkitűzése, amelyet a digitális műveltség fejlesztésével érhetünk el.

„Azon kell gondolkodnunk, hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek azt, hogyan használják online identitásukat a világ megismerésére és alakítására. Ez nem pusztán a biztonságról, hanem a világ jobbá tételéről szól.”

Az itt következő három feladatot Alec Couros, egy online, 9000 diákot és tanárt megmozgató workshopon mutatta be, azonban számos változatuk ismert és használt. Az alapfeladatokat néhány segítő kérdéssel, háttéranyaggal, magyarázattal bővítettem.

 

1. Cyber-szimatolás

Ez a gyakorlat felső tagozatosokkal és középiskolásokkal működik igazán. A gyerekek választanak egy hírességet, „celebet”, olyat, aki erős online identitással rendelkezik. A kutatás során minél több, a sztárnak önmagáról közzétett információját gyűjtik össze, majd elemzik abból a szempontból, hogyan alakítják ezek az online identitását.

  • Mely fórumokon, közösségi oldalakon jelenik meg?
  • Milyen tulajdonságait akarja kiemelni? Miről nem beszél?
  • Milyen témákban, milyen módon nyilvánul meg?
  • Milyen képeket posztol magáról? Hogy jelenik meg ezeken? Jellegzetes ruhák, frizura, pózok?
  • Hogyan reagál konfliktushelyzetben?

2. Digitális detektívek

Ez a feladattípus az internetes források megbízhatóságáról szól. A módszer lényege, hogy a gyerekek – a detektívek – különböző, interneten elérhető médiaszövegek vizsgálata során igyekeznek megállapítani, hogy az adott forrás megbízható-e. Ehhez azonban nem kapnak előre elkészített kérdéssort, vizsgálati szempontokat, hanem nekik maguknak kell összeállítaniuk saját „nyomozókészletüket”. Ez a feladat a kritikus, tudatos médiahasználatra nevel, és a (digitális) médiaszövegek megkonstruáltságára hívja föl a figyelmet; ez teszi lehetővé, hogy megértsük: a média nem a valóságot mutatja be.

  • Különböző korosztálynak különböző típusú és nehézségű feladatokat találhatunk ki, olvashatunk és írathatunk cikkeket, nézhetünk videókat és hoaxokat.
  • A témával kapcsolatban érdemes TED-videókat is nézetni a nagyobbakkal, például ezt és ezt.
  • Minden tantárgyban, minden témakörrel kapcsolatban mélyíthetjük az ezzel kapcsolatos ismereteket.
  • Érdemes először a kontextust tisztázni: a felhasználó nézőpontja (milyen információt, milyen céllal keres, ezt milyen típusú oldalon találhatja meg); illetve a webes kontextus általános jellemzői, milyen típusú, hogyan kinéző honlapot várunk a kereséskor (hírportált, blogot vagy fórumot? nevesített szerzőket? letisztult vagy cuki designt?), illetve hogy hogyan jutottunk oda (Google-keresés? Facebookos megosztás?).
  • Jim Kapoun ötpontos módszere jó kiindulópont lehet az online forrás hitelességének vizsgálatához:
  1. hitelesség: jelöl-e a honlap szerzőt / intézményént, van-e lehetőség kapcsolatfelvételre, hol jelenik még meg a szerző? illik-e a műfaj a témához?
  2. autoritás: mit árul el a domainnév, milyen típusú a honlap, ki tartja fent, milyen céllal?
  3. objektivitás: mi a (média)szöveg célja? információt ad át, vagy reklámoz? milyen a szöveg műfaja, stílusa? más forrásokkal összehasonlítva objektívnak tűnik?
  4. aktualitás: működik az oldal? rendszeresen frissítik? tartalmaz az adott bejegyzés elavuló témát? mikor íródott?
  5. lefedettség: hozzáférhető (ingyenes, regisztráció nélküli) a tartalom? könnyen megjelenik? működnek a megadott linkek? milyenek a képek, kép és szöveg aránya?

3. Társadalmi tevékenység

A digitális műveltség oktatása olyan pedagógiai szempontrendszerrel és módszertanokkal kapcsolódik össze, mint a hálózatos tanulás, az élmény- és tevékenységalapú tanulás, a csoportmunka, a kooperatív tanulás, illetve a projektmódszer. A digitális műveltség oktatásának kezdéséhez is választhatunk projektet. Egy ilyen típusú projekt saját élmény alapú – valamilyen helyi, vagy a résztvevőket érdeklő téma köré szerveződik, amelyet a saját környezetükben fontosnak éreznek. Megvizsgálnak társadalmi célú kampányokat tapasztalatgyűjtés szempontjából, majd megtervezik, ideális esetben meg is valósítják saját kampányukat.

A tudatos, felelős állmapolgári magatartásra nevelés mindig is összekapcsolódott a médiaműveltség célkitűzéseivel, a digitális állampolgárság fogalmának megjelenése még egyértelműbb tette ezt. A digitális és médiaműveltség egyik legfontosabb céla, hogy „hangot adjon” olyanoknak (egyéneknek és társadalmi csoportoknak), akiknek erre szükségük van.

Néhány forrás, digitális állampolgársággal kapcsolatos projektekhez itt és itt.

Tíz gondolat ahhoz, hogy elkezdjük

A médiapedagógia a médiatudatosságra nevelés folyamata. Folyamatosan témája a családi beszélgetéseknek, és az iskolában is időről időre felmerül. A médiapedagógia a gyerekek saját élményein feldolgozásán alapul, hiszen számtalan ismeretük, tudásuk van erről a témáról. A sokféle tudás összegyűjtseé, elmélyítése a cél.

Kezdhetjük úgy, hogy értő odafigyeléssel hallgatjuk a gyerekeket, és a mélyebb megértést segítő kérdésekkel támogatjuk őket, hogy kifejthessék gondolataikat. Az így kiépülő elfogadó, bizalmas légkör alapvető ahhoz, hogy megnyíljanak, és valódi kérdésekről, problémákról eshessen szó.

A médiatudatosságra nevelés alapvető, tantárgyakon átívelő fejlesztési terület – így jelenik meg a Nemzeti Alaptantervbe, és valamennyi szaktárgy irányában egyre nő az elvárás, hogy saját területükre is építsék be – hiszen az ismeretszerzés és -feldolgozás új (lassan hétköznapinak nevezhető) formáinak mindenhol szerepe van.

Íme tíz gyakorlati tanács a kanadai MediaSmart-tól:

1. Keressük a ‘tanítható pillanatokat”!

Figyeljünk arra, miről beszélnek a tanítványaink. Nagyon valószínű, hogy szóba kerül valamiféle médiaélmény. Halgassuk, amit mondanak. Az innen vett példákat aztán az elemzés során felhasználhatjuk. Hallgassunk figyelmesen, megértően, tegyünk föl kérdéseket – érdeklődés, kompetencia.

2. Médiaszöveg-alkotás a tanórán

A médiapedagógiában az alkotásnak kulcsfontosságú szerepe van. Érdemes megadni a lehetőséget a diákoknak, hogy a média különböző formáin fejezzék ki magukat; fényképezzenek, készítsenek videót, írjanak blogot vagy készítsenek mémet. Ezzel fejlődik szövegértési-szövegalkotási készségük, motiváltabbak lesznek. (sokféle médiaszöveg, publikálás, valódi visszajelzés)

3. A kulcskérdések megjelenése

Mivel a médiapedagógia elsősorban nem tananyagot, hanem készségeket tanít, valamint spirális felépítésű, sokszor térünk vissza ugyanahhoz a témához. Az elemzések során az öt kulcskérdés szempontjai mindig jelenjenek meg valamilyen formában.

4. A médiával foglalkozni öröm

A legtöbb gyerek (és felnőtt) szeret filmet nézni, játszani vagy internetezni. Ebből az örömből a tanulásban is tőkét lehet kovácsolni. Ne gondoljuk, hogy a kritikai gondolkodás a kritizáló gondolkodással azonos. Találkozunk problémás területekkel, de nem szabad elvesztenünk a médiával való foglalkozás élvezeti értékét. Hozzunk bátran pozitív példákat is.

5. A médiáról is taníts, ne csak a médián keresztül

Valahányszor megjelenik a média az órán, valmilyen médiaoktatásnak is történnie kell. Ha egy színdarab vagy regény videóváltozatát nézzük, beszéljük meg különbségeiket a kulcskérdések alapján. Ha egy dokumentumfilmet mutatunk biológia- vagy történelemórán, beszélhetünk szerzőről, nézőpontokról, formai eszközökről, és arról, mi maradt ki. Tanuljunk meg újságot olvasni, online információt megítélni, kommentelni és tartalmat megosztani is.

6. A médiapedagógia kérdésfeltevéseket jelent, nem válaszok megtanulását

A médiapedagógia kritikai gondolkodásra, önálló ítéletalkotásra oktat. A tanár mutasson mintát azzal, hogy türelemmel, nyitottan közelít diákjai véleméynéhez, és higgadtan, racionális érvek mentén gondolja végig azt. Ez különösen fontos érzékeny témák (mint a sztereotípia vagy a testkép) esetében, ahol a diákoknak is erős és heves érzelmeik lehetnek.

7. Ne felejtsük el, hogy a média fontos

A diákok gyakran azzal ütik el egy-egy kérdés élét, hogy “de hát ez csak egy tévéműsor volt”, “csak láttam, hogy valaki megosztotta”. Emlékeztessük tanítványainakt arra, hogy a médiaszövegek olyan jelentést is tartalmazhatnak, amelyre a szerzőjük eredetileg nem is gondolt, illetve a hogy a média milyen erősen befolyásolja az emberek gondolkodását, azt, hogy hogyan látjuk magunkat és a többieket.

8. A médiafeladatokat értékelni és osztályozni kell

“Ez benne lesz a dolgozatban?” Azzal, hogy a médiás feladatokhoz is valódi értékelés társul, erősítjük jelentőségüket. Természetesen a médiás számonkérés  különbözik a többi tantárgynál megszokottnál. Érdemes minden feladathoz külön értékelőtáblázatot (olyasmit, mint a szöveges értékelés) készíteni, és azt a diákok rendelkezésére bocsátani. A projektek, kreatív feladatok során pedig érdemes munkanaplót íratni, amelyen keresztül reflektálhatnak saját munkájukra.

9. Használjuk a diákok által hozott forrásokat

Ahhoz, hogy még vonzóbbá tegyük számukra a médiával való foglalkozást, tegyük lehetővé, hogy ők ajánljanak témát a feldolgozáshoz. Ha pontos elvárásrendszerünk van arról, mit látunk szívesen az órán, akkor ebből nem fog probléma származni.

Egy másik, még békésebb lehetőség, hogy először felmérjük a diákok médiahasználati szokásait, médiakedvenceiket, és az általuk megjelölt kedvencekből válogatunk.

10. Naprakészen a médiából

A tanár hitelességét növeli, ha hozzá tud szólni a diákok által hozott témákhoz. Mit néznek, hallgatnak, játszanak, mi a divat online – ilyenkor hagyhatjuk azt is, hogy egy kicsit ők tanítsanak minket.

Médiaélmények – irányított filmnézés

popcorn-1426360906JkC

A film és a médiaoktatás az európai médiaoktatás hagyományában is, de Magyarországon különösen szorosan kapcsolódik egymáshoz. A hatvanas évek filmesztétika foglalkozásai indították el nálunk az iskolai médiaoktatást, és noha a két terület dinamikus együttélésében napjainkban a digitális műveltségről esik több szó, ne felejtsük el, hogy a filmnézés továbbra is a gyerekek és fiatalok egyik legkedveltebb szórakozási formája.

Az irányított filmnézés az élményfeldolgozás egyik formája; a gyerekek saját élményeire, világlátására támaszkodva reflexióra, kritikai gondolkodásra késztet. Erős közösségi élményt nyújt, és az önismeret fejlesztésére is lehetőséget kínál.

Segíthet az önismeret fejlesztésében, a filmnézés gazdagítja és befolyásolja a tehetséges gyerekek gondolkodását.

Egy film szolgálhat metaforaként valamely élethelyzet mélyebb megértéséhez, újabb aspektusok felfedezéséhez, ha megfelelő kérdésekkel és gyakorlatokkal dolgozzuk föl.

A legnehezebb, legnagyobb kihívást okozó feladat az, hogyan találunk megfelelő filmeket, hiszen noha nem tagadhatjuk, hogy a filmek nagyon fontos szerepet játszanak napjaink gyermek- és ifjúsági kultúrájában is, érdekes kísérlet populáris filmeken keresztül vizsgálni érzékeny társadalmi kérdéseket.

Az irányított filmnézés keretei

A közös filmnézés nagyon sokféle módon megvalósítható. A rendelkezésre álló időkeret sem okvetlenül korlátoz; a filmrészletek tanítása (ugyanúgy, mint az irodalomoktatásban a regényrészleteké) nem váltja ki ugyan a teljes szöveg ismeretét, egy jól kiválasztott részlet azonban (amelyet lehetőség van akár kétszer is megnézni) remek beszélgetésindító, vagy elemzés tárgya lehet. Ilyen esetben azonban a filmnézés élményszerűsége, értéke elvész. Lehetséges stratégia az is, hogy egymás után, több tanítási óra alatt nézzük végig a filmet, minden órán teret adva a beszélgetésnek is. Itt hangsúlyosabbá tehetjük a cselekménnyel, a szereplők sorsával kapcsolatos feltételezések, elvárások vizsgálatát, ugyanúgy, mint a szakaszos olvasás esetében.

Fontos, hogy a gyerekek (és a felnőttek is) értsék, a filmnézés nem pihenés, vagy szabad tevékenység, engedélyezett lógás. Ezért érdemes (akár csoportos) megfigyelési szempontokat is kiosztani kevésbé rutinos filmnézők esetében. Természetesen tanórán kívüli (szakköri, tábori) keretben ezt a szempontot kevésbé szükséges hangsúlyozni.

Az irányított filmnézés folyamata

Az első szempont a filmek beszerzése és vetítése. Mivel a vetítések célja a médiatudatosság fejlesztése, járjunk elöl jó példával, és lehetőség szerint ne vetítsünk illegálisan szerzett filmeket. A dvd-k elején futó szöveg, amely szerint a dvd-t nyilvános helyen nem szabad vetíteni, az oktatási intézményekre, iskolai vetítésekre nem vonatkozik – itt nem kereskedelmi célú a vetítés. A nagy videómegosztó portálok – mint a YouTube – folyamatosan ellenőrzik a feltöltött filmeket, így ott jogtiszta tartalmakkal találkozunk – ezekért a reklámok megnézésével “fizetünk”, nyereségén pedig a szolgáltató osztozik a film készítőjével (erre valók az ún. hivatalos csatornák).

A közös filmnézés egyik legfontosabb előnye az érzékenyítés fejlesztésének lehetősége. A felnőttnek mindenképpen meg kell ismernie előre a vetíteni kívánt filmet, és végiggondolnia a film tartalmát; hogyan hatnak majd a gyerekek érzéseire, attitűdjeire, véleményére. Mindenképp meg kell nézni a filmet előre azért is, hogy biztosak lehessünk abban, hogy tanítványaink életkorának, fejlettségének megfelelő (erről a korhatárbesorolás nem mindig ad elégséges információt.)

A gyerekek és tinédzserek számára a barátsággal, identitással, nemi szerepekkel, családi és korátrs kapcsolatokkal foglalkozó filmek fontosak és érdekesek lehetnek.

A film előzetes megnézése után a nevelőnek fel kell készülnie a facilitált beszélgetésre. A facilitáció ebben az esetben azt jelenti, hogy nem a beszélgetés vezetője (facilitátor) szabja meg annak kimenetlét, tanulságait, hanem a résztvevők maguk hoznak megoldásokat, bizonyos keretek között maguk alakítják a beszélgetés irányát (miről és mennyit esik szó). A facilitálás célja nem az ismeretek átadása, “rávezetés”; hanem a résztvevő gyerekek egyéni fejlődése, készségfejlesztése.

A felkészülés természetesen a facilitált beszélgetéshez is szükséges; a facilitátornak számtalan olyan kérdéssel, kérdéscsoprttal kell készülnie, amelyre a beszélgetés során sor kerülhet, de egyáltalán nem biztos, hogy valamennyit fel is tudja használni.

A kérdéseket olyan módon kell megfogalmazni, hogy ne ellenőrző, vizsga-jellegűek legyenek, hogy a gyerekek merjenek megszólalni, értsék, hogy ezekre a kérdésekre nem egyetlen, tökéletes válasz van. A beszélgetés körülményeinek is olyan biztonságosnak, támogatónak, elfogadónak kell lennie, amelyben a gyerekek bátran megnyilvánulnak saját érzéseikről, gondolataikról.

A beszélgetéshez föl kell állítanunk néhány alapszabályt; mindenkit meghallgatunk, kivárjuk, amíg elmondja a mondanivalóját, minden véleményt elfogadunk, nem kritizálunk, hanem legfeljebb vitázunk. Elfogadjuk többféle vélemény jogosságát.

A csoportos beszélgetésben nem gyakorlott gyerekek esetében bevezethetünk szabályokat is a megszólaláshoz; lehet sorban menni, jelentkezni, vagy úgynevezett beszélő tárgyat használni; csak annak van joga megszólalni, akinél a tárgy van.

Lehet módszer a kiscsoportos beszélgetés, ahol aztán egy szóvivő hangosítja ki az egész csoport számára az eredményeket.

A kiscsoportos beszélgetés előnye, hogy alkothatunk olyan homogén csoportokat, ahol a gyerekek megélik, hogy hasonlóan gondolkodnak a megadott témáról; ilyen esetben nem is muszáj beszámolni a beszélgetséről az egész csoport előtt.

A biztonságos környezet felállításához a felnőtt empatikus kérdéseire is szükség van, érdemes úgy felépíteni a beszélgetést, hogy az első kérdésekkel megteremthessük a biztonságos, nyugodt, empatikus környezetet.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy vitára nincsen lehetőség. A felnőttnek azonban figyelnie kell a gyerekek érzelmi állapotára is, és ha szükséges, további segítséget nyújtani nekik érzéseik feldolgozásához, akár beszélgetéssel, akár gyakorlatokkal, akár egyéni feladatokkal.

Élményfeldolgozás

A médiaélmény-feldolgozás gyakorlatai igen sokfélék: rajz, vagy más vizuális kifejezőeszköz, szerepjáték, kreatív írás, transzformációs szövegalkotási gyakorlatok pl. újságcikk, napló (blogbejegyzés) írása, vagy akár videó készítése.

A feladatok legyenek élvezetesek, és kínáljanak lehetőséget az introspekcióra, és adjanak lehetőséget a film, illetve a beszélgetés továbbgondolására.

 

Folyékonyan a digitális világ nyelvén

a-digitalis-nyelvtudas-szintjei

A digitális műveltség sokrétű és nehezen meghatározható fogalma mellett a külföldi szakirodalomban meg- megjelenik a magyar nyelvre nehezen fordítható digital fluency fogalma.

A digital fluency egy metafora – a nyelvtudás analógiáját használva különböztet meg különböző színtű (mondhatnánk: alap-, közép- és felsőfokú) „digitális nyelven beszélőket”. De mit jelent vajon a nyelvtudás szintje a digitális műveltség világában?

A digitális műveltség tudásszintjei

A digitális műveltség ezen modellje tehát fejlődésközpontú: a digitális műveltség készségeit egymásra épülő tudásszinteknek képzeli. A három szint a készségek, a műveltség és a „folyékony beszéd” szintje. A szintek közötti különbség nem a technikai jártasságban, hanem a kritikai gondolkodás szintjében van.

  • A digitális készségek ebben az esetben az alapismereteket jelenti, a digitális kommunikációval való ismerkedés belépő szintjét, az első lépéseket, vagy – hogy a nyelvtanulás analógiájánál maradjunk, az első, egymás mellé rakott szavakból álló mondatot. Tehát képesek az eszközök technikai szintű alkalmazására.
  • A második szint, a digitális műveltség definíciója: “az információs és kommunikációs technológiák használata a hozzáférés, értékelés, létrehozás, kommunikáció (megosztás) területén”; röviden azt jelenti, HOGYAN használjuk a digitális eszközöket és MIT tegyünk vele. A digitális műveltség szintjén lévő felhasználó számára azonban még mindig kérdés, mi a következő lépés.
  • A magas szintű digitális nyelvtudással rendelkező felhasználók viszont felkészültek arra, hogy hatékonyan értelmezzék az információt, jelentéseket tárjanak föl, tartalmat hozzanak létre, tudást konstruáljanak és a gondolatokat osszanak meg. A HOGYAN-ról tehát a hangsúly áttevődik arra, hogy MIKOR és MIÉRT (milyen célból) használjanak meghatározott eszközöket és módszereket. A „felsőfokú” beszélő arra is képes, hogy új jelentéseket hozzon létre, ezzel katalizálva az olvasás folyamatát. (Ha megtanulsz írni és olvasni, számos egyéb dologra is képes leszel.)

Robert Schuetz ezt a következő példával világítja meg: egy digitálisan művelt diák, ha ismeri a Power Pointot, tudja használni a Google Slides-ot is. Egy digitálisan folyékonyan beszélő diák viszont megfontolt döntést tud hozni azzal kapcsolatban, hogy mikor melyik eszközt válassza: ha prezentációját a blogján (is) akarja publikálni, akkor a Slides-ot kell választania, mert az képes webes változatban is menteni, elérhetővé teszi a html-kódot, azaz olyan verziót hoz létre, amellyel a prezentáció beágyazható a blogba: ezzel a módszerrel mindig a prezentáció legfrissebb változatára mutat majd, és az olvasóknak nem kell elhagynia az oldalt, hogy megnézhesse a plusz információkat.

A digitális készségek „nyelvvizsgája” három területet mér;

  • digitális – technikai professzionalitás: megérteni, kiválogatni használni a technológiát és a technológiai rendszereket
  • digitális műveltség: a kognitív és intellektuális képességek: hozzáférés, megértés, létrehozás, részvétel
  • szociális tudás: kapcsolatba kerülni és kommunikálni másokkal

Digitális szakadék – ahol nem számítunk rá

A digitális szakadékról szóló elemzések legtöbbször az eszközökhöz való hozzáférést vizsgálják, vagy a generációk közötti különbségekről beszélnek. Azonban ahogy az új generációk felnőnek, és a technológia egyre olcsóbbá, elterjedtebbé válik, a legnagyobb különbség nem az elérés, hanem a magas szintű használat területén lesz. Félő, hogy a technikai szakadék csökkenésével is csak egy kisebb réteg lesz “felsőfokú” használó, a “fluency gap” megmarad. A médiapedagógia ennek a szakadéknak az eltüntetésén dolgozik.

További olvasnivaló:

http://langwitches.org/blog/2013/02/18/skilled-literate-fluent-in-the-digital-world/

http://www.rtschuetz.net/2016/03/two-minute-tech-digital-literacy-or.html

Rethinking Learning in the Digital Age

 

Műveltnek lenni a digitális korban

digital literacy

Mi a digitális médiaműveltség?

A digitális médiaműveltség a (hagyományos, írásbeli) műveltség kiterjesztett változata, a kommunikáció bármelyik formájában a következő készségekek meglétét feltételezi: hozzáférés, elemzés, értékelés, létrehozás/alkotás, cselekvés/részvétel.

  • A médiaműveltség készségei képessé tesznek a kritikai gondolkodásra, hatékony kommunikációra, az aktív, cselekvő állampolgárságra.
  • A médiaműveltség – a hozzáférés, elemzés, értékelés, létrehozás, részvétel készségeinek gyakorlása a kommunikáció bármely formájában jellegénél fogva interdiszciplináris terület.
  • A médiaműveltség megkerülhetetetlen és valódi választ ad a folyamatosan változó, kifogyhatalanul bőséges és összetett digitális környezet és kommunikáció kihívásaira.

Miért van szükség digitális médiaműveltségre?

Ahhoz, hogy valaki sikeres diákká, felelős állampolgárrá, hatékony munkarővé vagy tudatos vásárlóvá váljon, folyamatosan fejlődnie kell; az egyre szofisztikáltabb módon informáló és szórakoztató média ugyanis az érzékelés számos szintjén befolyásolja gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket.

A mai információs és szórakoztató technológiák képek, hangok és szövegek rendkívül hatásos kombinációival szólítják meg közönségüket. Számos, a médiaműveltséggel kapcsolatos készséget kell fejlesztenünk, ha tájékozódni szeretnénk a médiaüzenetek világában, illetve ha magunk is médiaüzeneteket akarunk létrehozni.

Műveltnek lenni a digitális korban olyan készségek meglétét jelenti, amelyek támogatnak a kritikai gondolkodásban, és felkészítenek arra, hogy felelős döntéseket hozzunk az osztályteremben, a nappalinkban, az üzletekben vagy a szavazófülkében.